Hivatalos: Sofron István is külföldön folytatja

 

Csíkszeredában született, mégis nyugodtan tekinthetjük "ősfehérvárinak". Korán kezdte, még mindig csak 25 esztendős, de már több mint húsz évet lehúzott a Volánban. A szamárlétrát fokozatosan végigjárva az EBEL gólkirályságig vitte. Az évek során játékstílusa és góljai miatt a legnagyobb kedvenccé vált. A magyar hoki egyik legnagyobb tehetsége, így várható volt, hogy előbb-utóbb a nagyobb kihívások felé fordul. Eljött a búcsú ideje.

 

- A szezon végén beszélgettünk Gábor bácsival (Ocskay Gábor szakosztály-igazgató - a szerk.) és elmondtam, hogy mindenképpen külföldön folytatom a pályafutásomat. - kezdte Sofi. Azt még száz százalékig nem tudom megmondani, hogy pontosan hol, de jelenleg is több lehetőség közül választhatok. Nem akarom elkapkodni a döntést, a menedzseremmel folyamatosan keressük a csapatokat. Csak nemrég ért véget a szezon, jöhetnek még újabb megkeresések. Több konkrét ajánlatom is van német és svéd kluboktól, igyekszem a nekem legjobban megfelelőt kiválasztani.

 

Természetesen. Nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen hároméves koromtól Székesfehérváron élek. Annak idején családostól jöttünk ide, amikor édesapám szerződést kapott a Volántól. Négy évesen én is itt kezdtem jégkorongozni. Már kisgyerekként óriási élmény volt nézőként ott lenni egy-egy meccsen, de még csodálatosabb érzés volt az, hogy abban a klubcsapatban játszhattam, amelyikben édesapám, ráadásul olyan példaképeimmel mint Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián, akiket fiatalként csak szájtátva figyeltem. Mindig is az volt az álmom, hogy a Volán felnőtt csapatában lőjem a gólokat. Csak hálás lehetek, hogy ez megadatott és ilyen nagyszerű játékosok nyomdokaiba léphettem. Nagyon sokat köszönhetek ennek a klubnak és a városnak. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még viselni fogom a Volán mezét.

 

Először is remélem, hogy nem haragszanak rám a távozásom miatt, de a karrierem szempontjából most mennem kell. Úgy gondolom példaértékű az, ami az elmúlt hat évben Székesfehérváron történt a jégen és a lelátón egyaránt. Mindig öröm volt ilyen hangulatban telt ház előtt játszani. Szeretnék köszönetet mondani a támogatásért és azt kérem tőlük, hogy továbbra is álljanak a csapat mellett, ahogy eddig is, hiszen a fehérvári és a magyar hoki is csak úgy tud érvényesülni, ha mind összefogunk, támogatjuk és segítjük egymást.