Házasság Hete - a fiatalok kihívásairól és a párkapcsolatokról szólt a Tihanyi Apátság perjele

„Nem vagyok sem pszichológus, sem házasságterapeuta.. Mégis miért szól bele a pap a magánéletbe? Hogyan beszélhet a családról, gyermekvállalásról, hiszen nem él családban és nem nevel gyerekeket? De vajon egy orvosnak betegnek kell-e lennie, ahhoz, hogy tudja gyógyítani a betegséget?

Az egyház rendelkezik egy olyan tapasztalattal - akár a hagyományból, akár az Örömhírből merítve - ami által hozzá tud szólni ezekhez a témákhoz. A kereszténység nem egy izolált dolog, van egy kétezer éves tapasztalata.

Ha úgy fogjuk fel Jézus Krisztus Örömhírét, hogy az életalakító valóság, akkor az élet ezen dolgaiban az egyház tud tanácsot adni, tudunk segíteni, tudunk szempontokat adni, irányt, értékrendet mutatni. Nem tudunk viszont kinyilatkoztatni.” - vezette be előadását Mihályi Jeromos OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele.

„Mid van, amit nem kaptál?” (Kor 4,7)

„Amikor a fiatalok problémáiról beszélünk, akkor a szülők problémájáról is beszélünk, akár a szülők életvezetéséről, mintájáról.

A családi minta és szociális közösségek meghatározók. A barátságok is meghatározzák az ember életét, amelyek mint tapasztalatok, minták beszüremkednek a párkapcsolatba is.

Jézus azért adta számunkra az Evangéliumot, azért cselekedett, gyógyított, azért szólt hozzánk, azért alapította az egyházat, mert ő pontosan ismeri az embert. Sokkal jobban ismer minket, mint mi saját magunkat.

Mindannyiunknak megvannak a sajátos küzdelmei, sajátos örömei és ebből táplálkozunk, beépítjük az életünkbe és a gondolatainkba.” - emelte ki előadásában Jeromos atya.

„Az ember nem dolog, hanem élőlény, aki folyamatosan fejlődik” - írja Erich Fromm.

„Egészen biztos vagyok benne, hogy a technikai fejlődés jó dolog.” - hangsúlyozta a perjel.

„De az, hogy mire használjuk és hogy használhatjuk rosszra, - nem nézve a következmények mögé - ez valóság.” - tette hozzá.

„Amikor arról beszélünk, hogy a házasságban ketten egy testté lesznek, akkor arról szól a dolog, hogy lelkiekben akkor tudunk egyek lenni, ha ismerem a másikat, ha nem bújok el a másik elől, hogyha odaajándékozom önmagamat a másik embernek. Ez hatalmas feladat mindenki számára. Ettől a szerzetesek sem állnak messze. Akkor tudunk igazán jó szerzetesi életet élni, ha lebontunk minden falat és teljesen átadjuk magunkat Istennek.” - zárta gondolatait a Tihanyi Apátság perjele.