Háromszáz bogrács és sok-sok vidámság a 20. Lecsófőző Vigasságon

Az üvegessé piruló hagyma, a friss paprika és az érett paradicsom füsttel vegyülő, semmi másshoz nem fogható illata lengte be már kora reggel a Zichy liget környékét, ahol sorra gyújtottak a bográcsok alá a jubileumi, 20. Lecsófőző Vigasság baráti, céges csapatai. 

20. Lecsófőző Vigasságok Székesfehérvár Belvárosában

„Sipos József és barátai annak idején valami hasonlót álmodtak meg, sőt, talán most már nagyobbra is nőtt a Lecsófőző Vigasság annál, amire ők annak idején gondolni mertek. Néhány csapattal kezdődött, mára pedig Székesfehérvár őszi időszakának legnagyobb közösségi rendezvényévé vált ez a találkozó. Ma kora reggel mintegy 300 csapat kezdett el főzni, ami talán egy kicsit még bővül is majd a nap folyamán.” – mondta dr. Cser-Palkovics András, aki a jó hangulatot, a sok-sok mosolyt és a régi barátok viszontlátását emelte ki a nap egyik legnagyobb értékeként. 

Székesfehérvár polgármestere Vargha Tamás országgyűlési képviselővel járta be a főzőhelyeket, ahol a titkos hozzávalókra is rákérdeztek, szóba kerültek az édesanyák és a nagymamák pompás főztjei, s persze minden másról, például sportról és színházról is szó esett a szerencsére kellemes, igazi kora őszi időben.

A Szent István Király Múzeum csapata például egy hagyományos lecsó készítésének állt neki, dupla annyi paprikával mint paradicsommal, miközben még a főszakácsot várták, aki a parkolóhelyet kereste. A mexikói származású, Székesfehérváron élő Emanuel feleségével és kisfiával már az ötödik alkalommal vesz részt a gasztrorendezvényen, s mint megtudtuk, chipotle csilivel és további két másik, különleges chilipaprikával bolondítja meg a lecsót, de ezen túl igyekeznek a magyar lecsófőzés hagyományait tiszteletben tartva elkészíteni az ételt. A család a főzőhelyet ilyenkor sombreroval és pinyátával díszíti fel, s olykor tequilát is kínálgatnak az arra járók nagy örömére.

Mi más ételt készíthetne egy klasszikus zenét játszó zenekar, mint klasszikus lecsót? – válaszolták kérdésünkre az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tagjai, hozzátéve, azért egy kis cukkinit is belefőznek, amely az egyik kolléga kertjében termett, így a végeredmény még krémesebb lesz. A Seregélyesi Motorbarátok Köre ugyancsak visszatérő résztvevő, de ők csak a saját kedvükre főznek, nem neveztek a főzőversenybe: jó sok sertéshúst is tesznek bele, hogy azért legyen mire fogyasztani majd a söröket. A Vörösmarty Színház gárdája ottjártunkkor még csak az alapanyagok aprításánál tartott, de elárulták, jó sok füstöltárú megy majd a bográcsba, s az idei lesz a legjobb főztjük! Cristina Porres Mormeneo, a Székesfehérvári Balett Színház balettmestere viszont nem az egyszerűségre törekedett, bulgur és cukkini is került a lecsóba. De ha már a különlegességeknél tartunk, érdemes megemlíteni a főzők talán legvidámabb, színes virágkoszorúba öltözött csapatát is, akik kárpátaljai lecsót készítettek tejföllel.

„Ahogy az éttermekben sem lehet bármilyen tábori körülmények közt ebédet készíteni, itt is figyeljük azt, hogy milyen tiszta felületeken készítik elő a csapatok az ételt. Az alapanyagok felismerhetősége is fontos szempont lesz a zsűrizésnél, és persze az íz és a tálalás, sőt az időre való elkészítés is nagy súllyal esik majd a latba!” – árulta el Gendur András a zsűri nevében, hozzátéve, igyekeznek majd az ételeket azonos kategóriában kezelni, az innovatív lecsót az innovatívval, a hagyományost pedig a hagyományossal összehasonlítani.