-
Zene világnapja Fehérváron
A zene világnapján reggeltől estig énekszótól, muzsikától volt hangos Székesfehérvár. Délelőtt az Országalmánál zeneiskolások és konzisok adtak térzenét, az Alba Plazaban felavatták a közösségi pianínót, este pedig a város énekes és zenei közössége adott hangversenyt az Alba Regia Sportcsarnokban, ahol ünnepélyes keretek között adták át a város zenei elismerését.
2026.10.01. -
Közösségi zongora a Plázában
A Tálos Edit Alapítvány, a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és AMI, valamint az Alba Pláza együttműködésében csütörtökön, a zene világnapján adták át azt a koncertpianínót, amely a zeneiskola tehetséges növendékeinek biztosít majd gyakorlási és bemutatkozási lehetőséget.
2026.10.01. -
Városok városa
Megkezdődött a Városok városa beszélgetéssorozat. A Szent István Király Múzeum és a Fehérvár Médiacentrum műsorának szakmai moderátora Demeter Zsófia történész.
2026.10.01. -
"Nem ünnepelni jöttünk..."
„Nem ünnepelni jöttünk, hanem a kegyelet adóját leróni…” – címmel megjelent a Mohácsi csata történetét összefoglaló kötet. A kutatások eredményeiről szóló könyvet a Hiemer-házban mutatták be.
2026.10.01.
Folytatódtak az ásatások a csákberény-orondpusztai avar kori temetőben
Négy egyetemről érkező 32 régészhallgatóval és a közösségi régészeti program 10 önkéntesének segítségével valósult meg a Szent István Király Múzeum idei nagyszabású avar koros temetőásatása Csákberényben. Ezúttal a sokrétű és különleges leletanyaga alapján méltán híres orondpusztai temetőben nyitottak szelvényt, ahol a közismert és hírneves régész, László Gyula 1939-ben kényszerült felhagyni a kutatásait.
2026.08.11. 07:01 |
A szakmai stáb oszlopos tagjai Lencsés Zsuzsanna régész, dr. Kiss P. Attila habilitált egyetemi adjunktus, Bokor Tamás, Nagy Dávid és Molnár Gábor technikusok voltak, valamint „beugróként” segítette a munkánkat Földesi Anna régész és Rechner Balázs technikus. A feltárást dr. Szücsi Frigyes régész vezette.

Mindjárt az ásatás első napjaiban igen jelentős leletekre bukkantak.
Egy korabeli germán viseletben a kora avar kor folyamán (a 6. század végén vagy a 7. század első harmadában) eltemetett fiatal nő sírjára. A sírt nyugat–kelet irányba tájolták, az elhunyt a felkelő nap irányába nézett. A sír az elhunyttal eltemetett ékszerek és használati tárgyak alapján úgyszólván „gazdag”, ehhez képest meglepően sekély.