Székesfehérvár hagyományos fogadalmi miséjét tartották kedden délelőtt a Szent Sebestyén templomban. Szent Sebestyén napja fontos ünnep a város életében. 1739-ben, a halálos pestisjárvány idején a felsővárosiak böjtöt tartottak és körmeneteken kérték Szent Sebestyén közbenjárásával Istent, hogy menekítse meg őket. A fehérváriak szerencsésen megmenekültek és fogadalmuk részeként először kápolnát, majd templomot emeltek Szent Sebestyénnek.
Székesfehérvár 1739 óta emlékezik minden évben január 20-án püspöki szentmisével és búcsúval a város fogadalmára. Az idei szentmisén Spányi Antal püspök felidézte, hogy a fehérváriak egykor a halálos veszélyben is találkoztak Istennel és egy „nagy tekintélyű, nagy erejű szent közbenjárását kérték, aki rendíthetetlen szilárdsággal teszi a dolgát”. Szent Sebestyén oltalmáért, közbenjárásáért fohászkodtak, aki bátran védte a hitét, még akkor is ,amikor ezért halálra ítélték. Spányi Antal püspök szólt a XVIII. századi fehérváriakról, azokról a „régi emberekről” is, akik megmutatták,hogy "a bajban nem csak kételkedni, kétségbe esni, lázadni lehet, hanem alkalom arra is, hogy rátaláljunk Istenre és a segítségét kérjük."
A fehérváriak szerencsésen megmenekültek a pestisjárványtól és fogadalmuk részeként először kápolnát, majd templomot emeltek Szent Sebestyénnek, aki a legnépszerűbb szentek közé tartozott. A mise után Vargha Tamás államtitkár, országgyűlési képviselő köszönetet mondott az egyházmegyének és az önkormányzatnak, hogy idén megkezdődhetett a templom felújítása. „Ma nincs fenyegető pestisjárvány, de vannak új veszélyek, amelyek leselkednek ránk. Ma nem templomot építünk, hanem az a dolgunk, hogy a templomot megőrizzük és felújítsuk. Szent Sebestyén ünnepén tehát újítsuk meg a régi fogadalmat eleink példájából erőt merítve, hogy szembe tudjunk nézni a ránk leselkedő veszélyekkel és el tudjuk végezni azokat a feladatokat, amik előttünk állnak, hogy a múltjára büszke Székesfehérvár a jövő városa legyen.” – hangsúlyozta Vargha Tamás.
A vértanúként tisztelt Szent Sebestyén a legnépszerűbb védőszentek közé tartozik. A feljegyzések szerint a császári gárda tisztje volt, Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus és Maximianus császár nagyra becsülte, és közvetlen környezetébe rendelte. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hűséges keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. A legenda tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került és hite miatt halálra ítélték. Karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréne házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl. Népszerűségét bizonyítja, hogy mint segítőszenthez fordultak hozzá évszázadokon keresztül pestis és más - embereket vagy állatokat pusztító - járvány idején.
Szent Sebestyén Székesfehérvár történetében is jelentős szerepet játszik. Január 20-án, a város Fogadalmi Napján évszázadokig nem dolgoztak a felsővárosiak. Részt vettek a püspöki szentmisén, majd ünnepi ebéden látták vendégül a családtagokat, távoli rokonokat. A menü hagyományosan húsleves, malacsült, párolt káposzta és fánk volt, ami a Felsővárosban élő családok többségénél a búcsún került az ünnepi asztalra. Innen ered az a hagyomány is, hogy a város Fogadalmi Napján mind a mai napig fánkkal vendégelik meg a résztvevőket.
