„Kötéltánc” - felolvasóesttel ünnepelték a Magyar Széppróza Napját a Városházán

A Magyar Írószövetség Választmánya három esztendővel ezelőtt kezdeményezte, hogy február 18-án, Jókai Mór születésnapján minden évben ezen a napon rendezzék meg Kárpát-medence szerte a Magyar Széppróza Napját.

Székesfehérváron a Magyar Írószövetséggel történő együttműködésben a Vörösmarty Társaság első novella-antológiájának kortárs remekeit olvasták fel.

„Nagy öröm, hogy csatlakozhattunk a Magyar Írószövetség kezdeményezéséhez. Különös öröm, hogy ebben az esztendőben már a székesfehérvári írók novelláskötete is rendelkezésünkre áll.

A Vörösmarty Társaság tagjai jórészt költők, akik közül az elmúlt évtizedek során többen is jelentkeztek szépprózával is; a kötet bizonyítja, hogy kitűnő novellisták vannak a városban.

Méltó utódai a nagy generációnak, amely Sobor Antal vagy Jávor Ottó nevével fémjelezhető.” - emelte ki Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke.

„Ez az esemény is szépen visszaigazolja azt a munkát, amely a Vörösmarty Társaságnál zajlik és azt a jó együttműködést is, ami a Társaság és a város közt van és amelynek nyomán az irodalom időről időre megérkezik Városházánkra.” - hangsúlyozta köszöntőjében Dr. Cser-Palkovics András, aki azt a személyes kötődését is megosztotta a hallgatósággal - Jókai Mór születésnapján, - hogy az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán voltak az érettségi tételei, így örök emlék és a mai napig kedvencei.

Felolvasóest a Városházán a Magyar Széppróza Napján

Az Írószövetség képviseletében Lőrincz P. Gabriella mondott köszöntőt. „Hiszem, hogy a Magyar Széppróza Napja még inkább közelebb viszi a fiatalokhoz a szépirodalmat, úgy, ahogy az idősebb korosztályhoz is, szerte a Kárpát-medencében rendezett programoknak köszönhetően.” - mondta, hozzátéve: „Az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél.”

A felolvasott szövegek közül először Bartal Klári Pacsirtaszó című novellája hangzott el, majd többek között Sáringer Károly, Gál Csaba, Sohonyai Edit, Bobory Zoltán, Nehrer György és Szegedi Kovács György egy-egy kisprózájában mélyülhetett el a közönség. Zenei szolgálatot végzett Cserta Gábor.