Felavatták Román Károly emléktábláját a Kossuth utcában

Újabb darabbal gazdagodott a Vörösmarty Társaság kezdeményezésére készíttetett emléktáblák sora a Kossuth utcában. Cseh István, dr. Szarka Géza és Takács Imre után Román Károly tiszteletének adóznak a legújabb alkotással, melynek ünnepélyes átadásán tisztelők, barátok, egykori tanítványok, pályatársak sokasága vett részt hétfőn délután.

Felavatták Román Károly emléktábláját a Kossuth utcában

„Fájdalommal teli, ünnepi nap a mai, hiszen Román Tanár Úr hosszú évek óta nincs már közöttünk. De nagyon nagy öröm is, hiszen végre felavathatjuk az emléktábláját, amely Kocsis Balázs alkotása.” – fogalmazott Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke.

„Ahhoz, hogy nagy tanárszemélyiségekre emlékezzünk, nem kell, hogy a tanítványaik legyünk. Ahhoz, hogy nemzedékeken keresztül meghatározó oktatói tevékenységet folytató, nagyszerű embereknek a neveit megőrizze a történeti emlékezet, nem kell, hogy olvassuk az írásaikat.” – mondta L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, József Attila-díjas költő.

Hangsúlyozta, hogy Román Károly a fehérvári kulturális, irodalmi élet egyik legizgalmasabb személyisége volt. Tudós tanárként, az ismeretterjesztés feladatát felvállalva olyanokkal szerette meg az irodalmat, akik egyébként nagy valószínűséggel abbahagyták volna a szépirodalom olvasását. Szerethető, varázslatos személyiségével, nyugalommal, türelemmel, szeretettel és empátiával tudott viszonyulni mindenkihez, akit érdekelt az irodalom. Igazi küldetése volt az irodalom megszerettetése, magas szinten művelte hivatását, és generációkat győzött meg arról, hogy olvasni jó dolog.

Az Önkormányzat támogatásával készíttetett emléktáblát közösen koszorúzta meg Lehrner Zsolt alpolgármester és Horváth Miklós Csaba önkormányzati képviselő, majd a Vörösmarty Társaság is elhelyezte az emlékezés virágait.

Az ünnepségen Cserta Gábor többek között Petőfi- és Arany-verseket énekelt, P. Maklári Éva költő pedig A bizonytalankodóhoz című saját költeményét szavalta el, melyet Román Károly halála után néhány hónappal írt.