Fehérvári delegáció látogatott a délvidéki Bácskossuthfalvára

„Kalász meg puha dombvidék mosolyog a tájon.” - írta Bácskossuthfalváról, szülőfalujáról Papp Dániel, a bácskai rónaság nagy szerelmese. Máthé László, református néptanító, a falu első krónikása pedig ezt írta az újratelepülésének századik évfordulóját ünneplő Ómoroviczáról: „Útczái egyenesek és szélesek mindenütt fákkal szegélyezve, sőt az udvarok is annyira beültetve, hogy az egész község mintegy erdőben települtnek látszik.” Az idézett gondolatokból kicseng, hogy akik papírra vetették, szerették falujukat.

„A jövő szempontjából különösen fontos, hogy hidat teremtsünk az anyaországban és a külhonban élő fiatalok között, hiszen ez az egyik kulcsa a magyarság megmaradásának és gyarapodásának.

Székesfehérvár Önkormányzata kötelességének érzi, hogy - Magyarország történelmi fővárosaként - lehetőségeihez mérten segítse az anyaországtól elszakított honfitársainkat, és élővé tegye, ápolja a kapcsolatokat a külhoni magyarsággal.” - hangsúlyozta a delegációt vezető Deák Lajosné, a határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatok tanácsnoka.

Bácskossuthfalva történelme

Az évszázadok során hol benépesült, hol meg elnéptelenedett ez a terület. Az 1971-es években kedvenc területe volt ez a régészeknek, akik ásatások során tárták fel az igen nagyra becsült leleteket. Legutóbb 1786-ban települt újra a falu. Akkor 334 jász és kun család költözött ide a Nagykunságból: Karcagról, Jászkisérről és Kunmadarasról.

Az új hazát létesítő ősök első dolga a templom és az iskola létrehozása volt.

Már idefele jövet Nagykörösön tanítót is felfogadtak. Az akkori otthonalapítók reformátusok voltak, később katolikusok, még később pedig zsidó vallásúak is jöttek a faluba.

A falualapítást követően dinamikusan fejlődött a település. Ezt az eseményekben igen gazdag múltat folyamatosan kutatják a lelkes helytörténészek, abban reménykedve, hogy az összegyűlt adatokból elkészülhet a település átfogó monográfiája is.

A helység nevét az évszázadok során sokféleképpen írták. Mintegy húsz változatát lehetne felsorolni. A történet az avar kori településektől kezdődik: Okor, Omár, majd Omárica, Omaricsa, Omorovics, Omarocsa. A török időkben bukkant fel az Omorovica névváltozat. Ehhez hasonló változatok egészen a századfordulóig szerepeltek: Omorovicza, Bács-Omorovicza, Ómorovicza.

1907-től Kossuthfalva, 1912-től pedig Bácskossuthfalva volt a falu hivatalos neve.

A Szerb-Horvát-Szlovén királyság kezdetétől Stara Moravica. A második világháború ideje alatt Bácskossuthfalva, a határmódosítást követően pedig szerbül Sztara Moravica, magyarul Ómoravica, vagy Moravica. A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét a Bácskossuthfalva név van hivatalos használatban.