Fehérvár új díszpolgára Dr. Mohácsy Károly, akinek tankönyveiből több generáció tanult és tanul a mai napig is az iskolákban. Saját bevallása szerint inkább irodalomtörténész lett volna, mint magyartanár. A 70-es évek elején elismert tanárként, szakfelügyelőként lett politikailag megbélyegzett ember egy torz rendszerben, amelynek jellegzetes, "művelt" képviselője szerint „a magyar órák mind elmaradhatnak, de osztályfőnöki óra egy sem”… Dr. Mohácsy Károly nem tört meg, kiváló tankönyveket írt és számos tanulmányával is gazdagította a magyar irodalmat.
Fehérvár új díszpolgára, Dr. Mohácsy Károly Tokodaltárón született, az esztergomi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem elvégzése után, 1949-ben költözött Székesfehérvárra. Meghatározó élményéről, az egyetemi évekről így nyilatkozik: „A háború előtt teljesen más jellegű volt a felsőoktatás. Az egyetemen volt teológia, jog, bölcsészet, orvostudomány, a hallgatók mind a négy kar órarendjét megkapták és mindenki beülhetett arra, ami érdekli. Nem volt vizsgakötelezettség, a 8 félév után abszolutóriumot kapott a hallgató és „csak” a doktori szigorlatot kellett letenni. A Pázmány Péter Tudományegyetemnek volt külön Tanárképző Intézete, itt már előírták miből, mikor kell kollokviumot tenni.”
- Hogyan került Székesfehérvárra a tanári diploma megszerzése után?
- Az egyetemi tanulmányok után az akkori hivatalos eljárás szerint beadtam a kérvényt a minisztériumba. Szülőhelyemhez közel, Esztergomban vagy Tatabányán, esetleg Budapesten szerettem volna tanítani. Ehhez képest megkésve, október 10-én értesítettek, hogy elkezdhetem a munkát Székesfehérváron, az Ybl Miklós Gimnáziumban, ahol hamar kiderült, nincs igazán szükségük magyar tanárra. Onnan az István Gimnáziumba kerültem, ami később József Attila Gimnázium lett, itt dolgoztam 1973-ig. Azért csak addig, mert 1972-ben elkezdődtek a diákparlamentek és a megyei diákparlamentben felszólalt az egyik tanítványom, - aki KISZ funkcionárius szeretett volna lenni - hogy osztályfőnöki órákon magyar órákat szoktam tartani.
- Milyen következményekkel járt ez?
- Behivattak a pártbizottságra, az akkori első titkár, Takács Imre azt mondta: „ A magyar órák mind elmaradhatnak, de osztályfőnöki óra egy sem” Politikai botrány lett belőle.. Ezt elősegítette az is, hogy az új gazdasági mechanizmus csődöt mondott, 1972-1973-ban visszajöttek a keményvonalas kommunisták. Akkor már elismert tanár, szakfelügyelő voltam és nem voltam párttag, így velem akartak példát statuálni. 1973-ban a megyei művelődési osztály vezetője azt mondta, hogy alkalmatlan vagyok tanárnak, de azért az utcára kitenni nem akarnak. Ebből az lett, hogy nekem kellett kérnem az áthelyezésemet a Józsefből valahová, persze minden igazgató megrémült attól, hogy egy politikailag megbélyegezett embert odavegyen. Végül Román Károly barátom segített, aki akkor igazgató-helyettes volt a Vasváriban. Odavett a saját felelősségére és 1985-ig tanítottam az iskolában.
- Mikor írta meg az első magyar-tankönyvét?
- 1975-ben új tantervet vezettek be és az akkori kormányzat azt találta ki, hogy pályázatot írnak ki új tankönyvek írására. Hogy ne fulladjon kudarcba a vállalkozás, felkértek két embert, hogy pályázzon: kellett egy budapesti és egy vidéki. A minisztériumból beültek az órámra, kapacitáltak, hogy írjak tankönyvet. Kisebbrendűségi érzés volt bennem, bizonyítani akartam, hogy érek valamit, így belevágtam. Természetesen a pesti pályázó lett az első, én a második: a gimnáziumi tankönyvet az első helyezett, a szakközépiskolai könyveket a második helyezett írta. 1976-ban kezdtem az írást, alkotói szabadságot kaptunk 3 hónapra, ez alatt Román Károly helyettesített.
- Több generáció tanult az Ön könyveiből, amit a mai napig is használnak az iskolákban..
- A „szakközépiskolai” kategória végül is eltűnt, egyszerűen „középiskolai” lett, a könyveimet sokan használják a különböző iskolatípusokban. Előnye talán az, hogy mindig is gyakorló, vidéki tanár voltam, így olyan tankönyvet tudtam írni, ami az átlag szempontjából használható. A legnagyobb dicséretet egy tanárnőtől kaptam, aki azt mondta a tankönyvemre: „ebben minden benne van, így az órán azt csinálhatok, amit akarok” Azt hiszem, ez volt a munkám lényege. Tankönyveim nagy részét nyugdíjas koromban írtam. A középiskolai tankönyvek mellett megírtam az általános iskolai tankönyveket is egy dunaújvárosi tanárnővel, azt hiszem jó munkát végeztünk, az ismeretek feldolgozásának is fontos szerepe van ezekben a könyvekben, amiket sajnos nem sokan ismernek...
(AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A FEHÉRVÁRI POLGÁR OKTÓBERI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK)