Fehérvár is ünnepelte a szapporói hősöket

 Május hetedikén Székesfehérváron fogadták a gratulációkat a szapporói Divízió1-es Jégkorong Világbajnokságon aranyérmet szerző, s ezzel az „A”-csoportba jutó magyar válogatott játékosai. A hokisok „aranycsapata” előbb a város egyik sportkávézójában dedikált, majd  Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere látta vendégül a nemzeti együttest a Városházán.

 Az ünnepi fogadás után a sportbarátok is találkozhattak a jégkorong válogatott csillagaival, hiszen a Városház téren ünnepelhették a történelmi sikert aratott sportolókat. A téren felállított színpadra fellépő csodatevőket nagy örömmel és ovációval fogadta a több száz fős tömeg, nem is meglepő, hiszen a Pat Cortina által dirigált válogatott 70 év után szerepelhet ismét a Világ legjobb jégkorong csapatai között.

 ”Hetven éve nem volt „A”-csoportos csapata a magyar jégkorongnak, s ami még ennél is szebb – gratulálva a teljes magyar válogatottnak –, hogy a nemzeti csapat gerincét azért a fehérvári játékosok adják. – fogalmazott Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere. - Több meccset is láttam, izgultam a válogatottért, de az elején azért nagyon kevesen hittük, hogy ezt a csodát meg tudják csinálni. Az első pár mérkőzés után szinte már elvártuk a fiúktól, hogy hozzák ezeket a fontos eredményeket. Ha az időm engedi, Székesfehérváron is évek óta sok mérkőzésre kijárok, és drukkolok a fiúknak. Óriási dolog, hogy az osztrák ligában játszik a Volán, Continental-Kupa-döntőket tud Fehérvárra hozni. A VB-n megint érezhettük azt, hogy Magyarország megint egy olyan sportágban tudott az élre törni, amiben régóta nem tudtunk bizonyítani, s nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon még nincsenek meg azon feltételei a jégkorongnak, mint mondjuk Kanadában, vagy Svédországban, s mégis képesek voltak a srácok erre.
 Most már egy kicsit hajlamosak vagyunk elvárni a válogatottól a bennmaradást, nyilván ehhez nem csak akarat, tehetséges játékosok kellenek, hanem pénz is. Fehérvár teszi a dolgát a finanszírozás szempontjából saját csapatával szemben, s bízom benne, hogy a magyar válogatottnak is meglesznek azon szponzorai, akik érzik ennek felelősségét, és érzik, hogy milyen csodálatos dolog az, hogy újra a legjobbak között játszhat a Magyar Jégkorong Válogatott.”

 ”Nem néztem a televíziót az utolsó mérkőzés idejében, de az interneten figyelemmel követtem az élő tudósítást, és a végén megkönnyeztem a fiúk győzelmét. – mondja egy jégkorongbarát, aki szemmel láthatóan a sportág elkötelezett híve, mindezt bizonyítja, hogy kedvenc klubcsapata, vagyis az Alba Volán kék-fehér színeibe öltözött. – A találkozó után felkutattam a mérkőzésről készült videókat, s akárhányszor megnéztem a felvételeket, mindig kicsordult a könnyem… Nem lehet kifejezni szavakkal, hogy ez mekkora siker. Még soha nem éreztem ilyet, amióta a jégkorong eseményeit figyelemmel követem. Igazán magyarnak éreztem magam, nagyon jó érzés volt. Szerintem nagyon nagy esélye van a válogatottnak arra, hogy bennmaradjon az „A”-csoportban, meg tudják csinálni ezek a srácok, nem lepődnék meg, ha a 12-ben végeznének jövőre.”

 ”Nagyon boldog voltam, én az első, és az utolsó mérkőzést láttam, rettenetesen nagy élmény volt. – meséli élményeit egy szemüveges, középkorú hogy, akinek konszolidált öltözéke fölött egy Volán-sál lógott a nyakában, miközben figyelte a válogatott játékosait. - A lányaim révén szerettem meg a jégkorongsportot, s már odáig jutottam, hogy mindent hanyagolok, a főzést, a vasalást félreteszem, mikor ők játszanak, nézem őket. Nagyon köszönöm nekik ezt az élményt! Ezekben a nehéz időkben jól esik, ha ilyen dolgok történnek ebben az országban minden magyar érzésű emberrel.”