Emlékezés az elhurcolt áldozatokra a Nyitott Könyvnél

 A II. Világháború székesfehérvári befejezésének évfordulójára emlékezett Székesfehérvár és Fejér megye önkormányzata március 23-án. Az Országzászló téri Nyitott Könyv emlékműnél Székesfehérvár polgármestere Warvasovszky Tihamér, a Megyegyűlés alelnöke Balsai István a Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnoksága, valamint a pártok képviselői helyezték el koszorúikat, ezzel tisztelegve a háború fehérvári áldozatainak emléke előtt.
2010.03.23. 11:25 |
 A II. Világháború székesfehérvári befejezésének évfordulójára emlékezett Székesfehérvár és Fejér megye önkormányzata március 23-án. Az Országzászló téri Nyitott Könyv emlékműnél Székesfehérvár polgármestere Warvasovszky Tihamér, a Megyegyűlés alelnöke Balsai István a Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnoksága, valamint a pártok képviselői helyezték el koszorúikat, ezzel tisztelegve a háború fehérvári áldozatainak emléke előtt.
 A Nyitott Könyv emlékmű Molnár Tibor alkotása, mely Márványból készült és a fasiszták által 1944-ben elhurcolt, meggyilkolt fehérvári embereknek állít emléket.
 
 A II. világháborúban Székesfehérvár egyike volt a legtöbbet szenvedett magyar városoknak. A város környékén 1944. december 4-én kezdődtek meg a nagyobb katonai átcsoportosítások. A Margit-vonal védelmi rendszere, a várost környező községek ellen december 8-án indítottak támadást a szovjet csapatok. A harcok december 20-án a város határában zajlottak. Székesfehérvár bevételéért december 22-én indult meg a támadás, a következő napon már a szovjet csapatok birtokolták. A város visszavételéért a német és magyar csapatok a Konrád III. hadművelet keretében 1945. január 18-án indítottak támadást, ennek eredményeként január 22-én visszafoglalták. A dunántúli német ellentámadás kifulladását követően március közepén ismét a város közvetlen határában folytak a harcok, s bekerítése ellenére több napig, március 22-éig elkeseredett összecsapások színtere volt.
 
A három hónapig tartó katonai megszállás, a frontesemények következtében a város lakossága a felére zsugorodott. A város épületeinek egyharmada lakhatatlanná vált, a korabeli statisztikák szerint Székesfehérvár ez harmadik legtöbb kárt szenvedő város volt. A lakosság lassan eszmélt fel, az elmenekült polgárok is csak részben tértek vissza. Ezzel magyarázható, hogy a népesség csak az 1950-es évek elején érte el az 1944. évi lakosság számát.