Rendhagyó előadás Szent László és III. Béla királyokról a Nemzeti Emlékhelyen

„Oderisiusnak, Szent Benedek legvallásosabb apátjának és a reá bízott teljes gyülekezetnek, László, Isten kegyelméből a magyarok és Moesia királya, szolgálatát és szeretetét küldi a mi Urunkban, Jézus Krisztusban. Bűnös vagyok, minthogy földi hatalom ügyét nem lehet súlyos vétkek nélkül előmozdítani…”
(Szent László király Oderisius, Monte Cassino-i apáthoz írt leveléből)

„Ezt a férfiút a természet sokféle adománnyal halmozta el. Termete magas, arca nemes, és ha más egyébbel nem is rendelkeznék, pusztán uralkodói tekintetének előkelősége alapján a legméltóbbnak lehetne tartani a királyságra. Krisztus seregét vendégszeretően fogadta.”
(Richárd, londoni kanonok, III. Béla királyról, 1189-ben)

„A fölfedezett sírboltot III. Béla király, és első neje, Anna királyné sírjának lenni hisszük. Midőn tehát, 1848. december 5-én, és 12-én a sírbolt felnyitott, abban az egyik legdicsőbb és leghatalmasabb királyunk tetemét látók; a kettős sírban atyját és anyját Imre és András királyunknak; azon egykori királyunkat, ki ifjú korában Mánuel görög császár által, a roppant Keleti birodalom császárjának vala kijelölve (1172 ben) Magyarországban uralkodni kezdvén, az igazság kiszolgáltatására bölcs intézkedéseket tett; a több ideig folytatott belvillongásokat lecsillapította, s dicső harcokat vívott; ki Szent László tetemét, miután ő a szentek közé számláltatott, 1192-ben, Nagyváradon ünnepélyesen fölvétette; egyházakat alapított s adományozott, a nép vallásosságát előmozdítván az egyházi és polgári jóllétet gyarapította, a hazát virágzóvá tette.”
(Pauer János, 1849-ben)