A Kádár-kori lakótelepek - folytatódtak a VárosKép kiállítás kísérőprogramjai

„Noha Budapesten élek és nőttem is fel, anyósom és apósom is fehérváriak, ezért az 1980-as évek második felében és a 90-es években gyakran jártam a városban. A férjem szülei előbb a Tolnai utcában, majd az akkori Münnich Ferenc lakótelepen laktak.” - kezdte előadását Tóth Eszter Zsófia, aki az egykori Münnich és Lenin lakótelepeken gyűjtött forrásokat az 1970-es és 1980-as évekre vonatkozóan.

„Az 1960-as évektől a város iparosodása erőteljes lakosságnövekedéssel járt, így a lakótelepek építése szükségszerű volt.” - folytatta a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa, majd elmondta még, hogy lakáshoz igényléssel lehetett jutni, családi állapottól, illetőleg a gyerekek számától, valamint az esetleges protekciótól függött a várakozás hossza és a lakás mérete is.

Előfordult, mint mondta az előadó, hogy azonos munkahelyen vagy hasonló beosztásban dolgozók nagyjából egy időben és környéken jutottak lakáshoz, így általában jó közösséget alkottak. „Érdekes jelenség volt, amikor a 70-es évek végétől és jellemzően 80-as években makó közösségek elkezdték tároló helyiséget kiadni, body building-termek, kozmetikák, trafikok létesültek a helyükön. Az általános valutaéhség következtében fokozatosan engedélyezték a nagy világcégek áruinak kereskedelmi forgalmát, ezek a - jellemzően üdítőital, rágógumi és egyéb édesipari - termékek kezdetben nagykereskedelmi forgalomba nem kerültek, azokat az említett kis lakótelepi, olykor biciklitárolóból átalakított trafikok árusították, de az említett palackozott italok az úgynevezett eszpresszókat is fellendítették.” - hangzott el.

„A tipikus panel-lakók akkoriban, - de jellemzően talán manapság is - a nagyjából 25 és 40 éves kor közötti, családalapító fiatalok, akik később a kertvárosi részek felé törekednek, a számításukat megtaláló, magukat jól érző „őslakosok”, valamint a javarészt kényelmi szempontok alapján döntő - állandó melegvíz, központi fűtés - idősebb korosztály.” - zárta gondolatait Tóth Eszter Zsófia.

A VárosKép kiállítás további kísérőprogramjai:

Áprilisban Győr Attila – Prakfalvy Endre: A legfiatalabb örökség - Székesfehérvár 20. századi műemlékei

Májusban Dalok a ’80-as évekből. Koncert az udvaron és a kiállításban. Dinnyés József, Voga János és Mohai Tamás koncertjei, valamint a Szabad Színház művészeinek előadása (szerkesztő: Czinki Ferenc): VárosKép – VárosPróza – Irodalmi séta a 20. századi Székesfehérváron

Júniusban Kiss Lajos, Kámán Béla: Hogyan épült (át) Fehérvár? – Építési technológiák a 20. század második felében