A Budai úti egykori laktanyánál emlékeztek szerdán a Magyar Királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezred, a Magyar Királyi 33. Honvéd Gyalogezred és a Magyar Királyi 3. Tábori Pótezred hősi halottaira.
A Magyar Királyi 3. Szent István Gyalogezred katonáira emlékeztek
A méltósággal teli tiszteletadásokon díszőrök, koszorúvivők és a Veszprémi Helyőrségi Zenekar működött közre. Előadásukban elhangzott a Doroszlai-féle ezredinduló és a Helényi Gyula által komponált Parancsnoki induló is.
Babucs Zoltán hadtörténész az ünnepségen az ezred 1939-től 1945-ig terjedő időszakának csatáit foglalta össze, az országgyarapítás időszakát, majd a hatalmas vérveszteségeket a keleti fronton.
Felidézte, hogy 1945 a második világháborús vereséget hozta el Magyarország számára és egy teljesen más szemléletű rendszer került hatalomra az ország területén. "1945-ben nemcsak a Magyar Királyság, hanem annak társadalmi berendezkedése és a Magyar Királyi Honvédség is sírba szállt. Az egykori 3-asok, csakúgy, mint többi honvéd bajtársaik az új Magyarországon megtűrt, másodrendű állampolgárok voltak. Évtizedeken keresztül kellett hallgatni arról, hogy Horthy Miklós katonájaként teljesítettek szolgálatot és védték hazájukat akár a Don partján, akár a Kárpátok előterében küzdöttek, vagy a magyar haza területén próbálták feltartóztatni a Vörös Hadsereg áradatát. Azonban egy dolgot sohasem felejtettek el, hogy ők a Székesfehérvári Magyar Királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezred katonái voltak és ezredük jelmondatát sem feledték el: amely szerint Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát." - fogalmazott Babucs Zoltán.
Cser-Palkovics András polgármester beszédében az 1938-as esztendőről is szólt, amely egyfajta újjászületést jelentett a város számára.
"Az 1938-as Szent István Emlékévben Fehérvár tudatosan újra felvállalta azt a történelmi múltat, ami ennek a városnak több évszázadon keresztül jutott koronázóvárosként, történelmi fővárosként. Majd a történelem ezt a szerepet elsodorta és a város sem ápolta ezeket a hagyományokat úgy, ahogy kellett volna. A 30-as években a város újra felvállalta történelmi múltat és eseményekben gazdag Szent István Emlékévet rendezett 1938-ban." - emelte ki a polgármester, aki szólt arról is, hogy ekkor került sor arra a kihelyezett országgyűlésre is, ahol megalkották azt a törvényt, mellyel az ország méltó emléket állít Szent Istvánnak: ebben a törvényben nyilvánították augusztus 20-át nemzeti ünneppé.
A polgármester hangsúlyozta, hogy a katonákra emlékezni dolga az egész közösségnek, civil társadalomnak és nem csak a katonáknak.
Cser-Palkovics András polgármester köszönetet mondott a katonai hagyományőrzőknek, civil szervezeteknek, történészeknek, iskoláknak, akik tesznek annak érdekében, hogy ne a feledés legyen osztályrésze azoknak a hősöknek, akik elmentek, harcba szálltak a nemzetért és hősi halált haltak, vagy fizikailag, lelkileg megnyomorítva tértek haza. 
Az ünnepségén végén a résztvevők közösen koszorúzták meg az 1941 és az 1945 között elhunyt katonák emléktábláját a Budai úti egykori laktanya falán.
Közös koszorút helyezett el Cser-Palkovics András, Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere, dr. Tanárki Gábor, a Fejér Megyei Kormányhivatal igazgatója. Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Székesfehérvár helyőrségben szolgáló katonai szervezetei nevében Sándor Zsolt dandártábornok, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának szárazföldi haderőnem főnöke koszorúzott, míg A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében Dr. Süli Attila őrnagy emlékezett.
Szintén tisztelgett az emléktáblánál a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség, a Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület és A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének Közép-dunántúli régiója nevében Berdó Gábor Károly nyugállományú százados is. A Szent István 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület nevében Rangel István elnök koszorúzott, míg a Honvéd Hagyományőrző Egyesület nevében prof. dr. Szakály Sándor elnök és Lévai Miklós nyugállományú ezredes, a Fejér megyei Szervezet elnöke helyezte el az emlékezés virágait.
Az ezred még élő tagjaként, a 103 éves életkora miatt távol lévő Koós Ottó nevében is vitéz Smohay Ferenc magyar királyi zászlós helyezett el a koszorút. A Fehérvári Huszárok Egyesülete nevében Páli Csaba hagyományőrző huszár alezredes tisztelgett az emléktáblánál.
