Dr. Barsi Balázs előadásával folytatódott a készület az Eucharisztikus Kongresszusra

„A világ nem más, mint létezés. A létezés éppen azért okoz meglepetést, mert a semmiből emelkedik ki. A semminek ki kellene töltenie a világmindenséget, ilyen módon egy porszem létezése is problémát okozna. Az értelmünk tudja, hogy neki lennie kell.

Egyedül a semmi engedi átérezni és megtapasztalni a létezés végtelen jutalmát és értékét.

Amennyiben az ember a semmivel szembesülve nem érez megrendülést és félelmet, addig a létezés csodáját, a dolgoknak ezt a hihetetlen adományát, annak hasonlíthatatlan csodáját, hogy bármi is van, nem tudja értékelni. Hiába milliárdos, unatkozik. Mert nem rendült meg. Nem tudja, hogy nem az élet, hanem maga a létezés csoda, hihetetlen ajándék. Itt van Európa unalma. Van egy olyanfajta unatkozás, amely a bűnöknek a legsötétebb forrása. Unalmában iszonyatos dolgokat követ el az ember.

A nyugati civilizáció embere elveszítette a szakrális iránti érzékét. Nincs szent tér és szent idő. Így az ember nem tud kiigazodni, nincs kapaszkodója.

A semmit legyőzte egy iszonyatosan nagy erő. Ezzel kezdődik a Biblia: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a Földet”. A teremtő Isten.

Megrendülni jó. Mintha megrázna bennünket valami - egy nem negatív erő - és másképp állunk hozzá az életünkhöz. Isten, amikor kinyilatkoztatja magát igazából a megrendült emberhez tud szólni.

Az emberi logika azt mondja, hogy a semmiből nem lesz semmi. A nem létezés is olyasmi, amely nem áll ellent az Isten hatalmának.

A Biblián kívüli összes vallás egy kaptafára húzható. Mindegyik panteista. Ez azt jelenti, hogy a világmindenséget azonosítja az Istenséggel. Van az emberiségnek egy prekoncepciója, ki nem mondott gondolata Istenről, hogy a legtökéletesebb létező. De ez a világ nem a legtökéletesebb. Változik. Ellentmondások is vannak, főleg az emberi életben. El kell fogadni: ez a világ nem Isten. Ez nem azt jelenti, hogy mi többek vagyunk egy animista vallásos embernél. (Az animizmus tárgyai elsősorban szellemlények: szellemek, lelkek, tündérek és démonok. Alapvető jellegzetessége, hogy különböző dolgokat, élőket és életteleneket is, lélekkel, szellemmel rendelkezőnek gondol, megelevenít.)

Az ateizmus nem elég bátor. (Az ateista egy rejtett, hazug, panteista vallású ember). A matériát, az anyagot imádja – gondoljunk csak a marxista, kommunista idők ateizmusára. (Még ha vannak is szép himnuszaik a tavaszról, a természetről). Szerintük minden anyagból van, mindent a természetnek köszönhetünk, anyagból fejlődött minden, az agyunk és ami abban megjelenik, például Bach muzsikája is, a H-moll mise… Ez panteizmus.

Az igazi ateizmushoz mérhetetlen erő kell. Annyi, hogy beleroppan az ember. Erre csak Jean-Paul Sartre vállalkozott. Aki nagyon becsületes volt, azt a címet adta a könyvének, hogy „Csömör”. (La nausée, 1938)

A mindenhatóság nem terülj-terülj asztalkámat jelent, hanem azt hogy minden előzetes forma és anyag nélkül, puszta akaratával a nem létezésből előhívja a létezőket, amiből neki semmi haszna nincsen, abszolút „ingyenesen” teszi."