Dózsa István, belvárosi plébános ünnepi gondolatai advent első vasárnapjára

Sajátos adventi időszakba lépünk be az idei esztendőben. Az adventről általában ilyen szavak jutnak eszünkbe, hogy kedves, meghitt, izgalmas, ráhangoló. Furcsa módon az idei adventünknek a valóságában a hívó szavai így hangzanak: bizonytalan, hűvös, maszkos, ember és kapcsolatok nélküli. Ha az ember fonalat veszít az életében, akkor fontos visszatalálni a kiinduló pontra.

Az idei adventben talán jó lenne megnéznünk Mária és József adventjét a kiindulópontban. Vajon ők hogyan készültek erre a karácsonyra? Vajon ők mit tudnak üzenni a mai adventben várakozó embereknek?

Általában szeretjük a kiszámítható dolgokat és néha megrettenünk a kiszámíthatatlan dolgoktól. Az idei adventünk több tekintetben is kiszámíthatatlan. Azokban a pillanatokban, amikor az embert kiszámíthatatlanság veszi körül, akkor valami egészen új dolgot fedez fel: a reményt. Azt, hogy mit jelent az Isten reményében élni.

Az eddigi adventjeinkben azt is megszokhattuk, hogy gyakran a bennünket körülvevő körülmények hangolnak minket karácsony örömére. Megszoktuk a mézeskalács és a forralt bor illatát, az emberek hömpölygő tömegét. Az idei adventben mindezek hiányoznak és úgy érezzük, hogy azok a körülmények, amik most bennünket körülvesznek nem tudnak ráhangolni bennünket karácsony örömére.

Máriát és Józsefet sem vették körül olyan körülmények, amelyek igazán rá tudták volna hangolni őket karácsony örömére.

Talán megtanít bennünket az idei advent arra, hogy csak belülről tud igazán megszületni karácsony öröme. Így tudjuk családjainkba is elvinni, hogyha a belső szeretet, a belső béke belülről fakad, az emberből. Az adventi koszorú zöld jelképével, a reménnyel és az első meggyújtott gyertyával az igazi, belülről fakadó fénnyel jelképezze a számunkra idei adventi örömünket.

A teljes üzenet a Székesfehérvári Egyházmegye honlapján található.