Dédapáink Patikája - új kiállítási anyaggal bővült a Fekete Sas Patikamúzeum

Zsúfolásig megtelt szerdán délután a Fekete Sas Patikamúzeum, amikor bemutatták a Dédapáink Patikája névre keresztelt régi, mégis megújult hajdani patikai eszközökből összeállított kiállítási anyagot.

Amint az ismeretes, a Fő utcai Fekete Sas 1971-ben szűnt meg gyógyszertárként működni. Kapuit aztán 1971 és 1975 között bezárták, hogy a belső tér restaurálási munkái zavartalanul folyhassanak. Szakszerű felújítás után 1975. május 12-én nyitotta meg kapuit már múzeumként, és vonzza azóta is látogatók ezreit évről-évre.

A most bemutatott tárlat összegyűjtésében – mint ahogy a régi patika múzeummá alakításában is – nagy szerepet játszott dr. Szabó Lóránt, vasdiplomás gyógyszerész, a Fekete Sas Patikamúzeum egyik alapítóatyja, aki az anyagot az 1970-es években a megyei gyógyszertárak leselejtezett eszközeiből gyűjtötte össze. Az anyag hosszú utat tett meg az évek során míg végül a Szent István Király Múzeumhoz került, és restaurálás után a fehérvári Patikamúzeumban talált méltó helyére.

A dédapáink patikájának emléket állító múzeumrészben a megnyitón Dr. Cser-Palkovics András köszöntötte az egykor itt dolgozók rokonait, leszármazottait és a vendégeket.

Köszöntőjében kitért az elődök munkájára és a Patikamúzeum jelentőségére is: „Sok mindenre lehet ez a város büszke, sok mindenre lehet a Fő utcáján is büszke, mégis, azt gondolom, hogy egyik legfőbb büszkeségünk a Fekete Sas Patikamúzeum lehet. Nemcsak azért, mert a Fő utca közepén van, hanem azért is, mert épülete kívül és belül egyaránt gyönyörű, illetve, amit belépve a kiállítási anyagában bemutat, az bizonyos értelemben páratlan. Igazán örömteli, hogy ez az ékszerdoboz egy kicsit megint megújulhatott, megszépülhetett, az újragondoláson túl új elemekkel is gazdagodhatott.” – emelte ki Székesfehérvár polgármesterere, aki megköszönte a múzeum dolgozóinak állhatatos munkáját, amelynek nyomán gyarapodhatott a kiállítótér értékes gyűjteménye.