Cserjeírtást szerveznek a természetvédők az Aszal-völgyben a növényritkaságokért

Március 8-án 9 és 12 óra között zajlik majd a munka, a találkozó helye a Székesfehérvár és Zámoly közötti útról megközelíthető aszal-völgyi záportározó (koordináta: 47.240576, 18.423836). 

Aki szeretne résztvenni a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkájában, annak strapabíró öltözékre, munkáskesztyűre, ágvágóra, kézifűrészre, valamint hideg élelemre, és innivalóra lesz szüksége. 

Az akció célja, hogy a löszgyepen növő cserjéket kivágják, és a levágott faanyagot néhány száz méterre elvigyék. A különböző nehézségi fokú műveletek között bármilyen korosztály megtalálhatja a neki megfelelőt. A március 8-i akcióról Lendvai Gábortól (30-425-5630) és Kovács Gergely Károlytól (30-598-6002) kaphatunk bővebb információkat.

Az Aszalvölgy és a Rácvölgy még az 1960-as években is 300-400 tehén legelője volt, a hamisítatlanul vidéki városnak számító Székesfehérvárról naponta ekkora tehéncsorda ballagott ki ide.

Az időszakból fennmaradt légifotók mutatják, hogy alapos munkát végeztek: 50-60 évvel ezelőtt a két völgyben gyakorlatilag nem voltak fásszárú növények.

Bővebben az Aszal-völgyről ITT olvashat!

A városi állattartás megszűnését követően a Rácvölgyben akácosokat telepítettek a lejtőkre, az Aszal-völgyben pedig spontán beerdősülés kezdődött. Ezen a löszháton a természetes növénytakaró olyan ligetes, lösztisztásokkal tarkított lösztölgyes, mint amilyeneket néhány kilométerrel keletebbre, a Máriamajori-erdőben máig megcsodálhatunk.

A Magyar Madártani Egyesület már több mint tíz éve dolgozik azon, hogy a cserjésedést lokálisan megállítsák és a növényritkaságok fennmaradását biztosítsák.

Kezdetben 1-2 lelkes természetvédő ragadott ágvágót, fűrészt, munkáskesztyűt néhány órára. A fordulópont 2020-ban volt, amikor november 28-án egy valóban nagyon sikeres helyi csoport akciójával hatalmas részen nyitották meg a bokrost. A kivágott anyagból a szomszédos szántóföld szélére sövényt építettek, amiben azóta már cigánycsuk is fészkelt, a szúrós ágak védelmében ültetett tölgyfák éppúgy boldogulnak, mint az itt már semmit nem zavaró, sőt éppen kívánatos honos cserjefajok spontán növő egyedei.