Nagy légiós sportágválasztó családi nap és katonai bemutató volt Gorsiumban

Mindjárt 14 órától 16.45 óráig zajlottak a leglátványosabb bemutatók. Volt katonai toborzó a jövő katonáinak, de dolgoztak a jelen és a múltidő katonái, volt katonai önvédelmi bemutató, sokakat vonzott a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar műsora, amelynek végén a Radetzky induló hangjaira zúgott a vastaps. A gyerekek körében népszerű volt a helyben álló tank, a híradó jármű és más technikai eszközök. A szülők türelemmel várták, amíg utódjaik, a jövő katonái (?) megunták a technikai eszközök próbáját. Unokáját kézen fogva meglátogatta a rendezvényt Vargha Tamás, a Honvédelmi miniszter helyettese is. Először vele beszélgettünk.

- Azt mondta a régi nóta, hogy „Csak az gyüjjön katonának, aki ilyet szeret”. Van napjainkban olyan, aki ilyet szeret, és szívesen „gyünne”?

- Bízom benne, hogy sokan gondolják és sokan jönnének a sorainkba. De az a lényeg, hogy tudják, ez milyen fontos! Az erő fontos azért, hogy béke legyen, mert a békéhez erő kell, hiszen egy haditechnikai eszközből önmagában nem lesz erő, egy harckocsi, vagy löveg csak akkor válhat erővé, ha azt hozzáértők kezelik.

Gorsium, avagy a honvédelem családi napja Tácon

- A dal után idézek egy fontos szlogent. „Készülj a háborúra a béke érdekében”. Fegyvert, s vitézt énekelni szükséges, vagy jó, ha működik a „kórus”?

- Szükség van erős hadseregre, sokak el nem évülő bűne azoknak, akik korábban leépítették a honvédséget, a katonákat kényszernyugdíjba küldték, az eszközöket elkótyavetyélték. Nagy erőfeszítést kíván az emberektől a társdalomtól, hogy ezeket most újra pótoljuk, a honvédséget újraépítsük. Ezért dolgozunk, azért fontosak az ilyen rendezvények, hogy korokon átívelve megszólítsunk mindenkit, ezért vannak itt katonáink, a hagyományörzők, a toborzók. Köszönet az értékörzőknek, a H. Szondi SE-nek, és minden közreműködőknek a munkájáért, hogy felhívják a fiatalok figyelmét arra, hogy milyen fontos a haza, és miért kell azt nekik megvédeniük.

- Azt mondom Zrínyi 2026, mit mond Ön, hol tartunk most?

- Ma már azért nem mondunk 2026-ot, mert a haderő fejlesztése nem 2026-ban véget érő folyamat, hanem folyamatos feladat lesz. Minden évben meg kell nézni, abban a időszakban mire van éppen szükség, és ezek érdekében kell dolgozni, fejleszteni. A migrációt, az orosz-ukrán háborút sem sejthettük előre. Éppen ezért kell folyamatosan fejlesztenünk a honvédséget, és hívni a fiatalokat, hogy igenis jöjjenek és legyenek katonák.

Az egyik rendezvényt szervező vezetőjét, a H. Szondi Fehérvár elnökét, Szentes Lászlót azzal szólítottam meg, hogy miért fontos számukra az erő, a sport és a honvédség?

- Mert ez az ifjúság, az élet sava, borsa! A fiatalokat nevelni kell arra, hogy erős legyen, és sportoljon azért, hogy megérje az öregkort. A másik fontos dolog, hogy a civil társadalmat és a honvédséget közelebb kell hozni egymáshoz, és ennek egyik fontos eszköze a sport, a honvéd sport, amelynek a képviselője az egyesületünk.

- Ön volt sorkatona, de ez a forma az elmúlt harminc évben hiányzott. Ez tényleg hiányzott, vagy jó volt úgy, ahogy?

- Még 1971-ben vonultam be sorkatonának, később megéltem hivatásos katonaként jó néhány sorállományú turnust. Ennek ellenére a magánvéleményként mondom, minden sorállományú korú fiatalt kis időre elvinnék katonának...
A kicsik lelkesedését látva nem reménytelen, hogy lesz utánpótlása hadseregnek majd, ha felnőnek. De sokat kell tenni azoknak, akiknek dolga, hogy többen érezzék, hogy azért „gyújjenek katonának” mert ilyet szeretnek.

És sokat kell dolgozni emellett a békéért is!