Szükség volt a bravúros védéseire, és Szikora Melinda hozta is magát: a Debrecen elleni szombati bajnokin neki is köszönhette az Alcoa FKC, hogy sikerült nyernie. A kiváló kapus ezen a meccsen éppen századik alkalommal védett fehérvári színekben, itt a pillanat tehát, amikor nemcsak pár napra, hanem hosszabb időszakra is érdemes visszatekinteni vele.
- Nagyon jó emlékekkel tudok visszagondolni az eltelt időszakra - jelenti ki az Alcoában "századossá" előlépő kapus. - Nagyon szeretem mind a csapatot, mind a várost, szeretek itt lenni. Az elején nehéz volt elindulnom, bejátszanom magam a csapatba, de ez mindenhol így van, meg kell mászni azt a bizonyos ranglétrát. Az első évem mondhatni a túlélésről szólt; korábban sosem volt kapusedzőm, valamint nem voltam felkészülve akkora fizikai munkára, amit itt végeztek éveken keresztül Trimmel Brigiék – nekem ez „halál” volt. Örültem, ha pályára kerültem. A második év már valamivel könnyebb volt, de még az sem volt egy leányálom. Ott is folyamatosan kaptam játéklehetőséget, Sótonyi László részéről megvolt felém a bizalom. A harmadik évemben Mihály Attilánál sikerült alapemberré válnom a klubban, meccsről-meccsre számítottak rám. Az idei év nem indult jól, de mióta Konkoly Csabi az edző, teljes bizalom van felém, és meccsek óta jól megy a védés. Nagyon jó összhangban vagyunk Csabival, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, bízik bennem, és sokat segít a kapusoknak is. Most mondhatom, minden "tízpontos"!
- Van-e olyan kedvenc bajnoki meccsed, amire különösen örömmel gondolsz vissza?
-Szerencsére sok jó emlékem van. Talán kettőt emelnék ki: 2010 februárjában nagy meglepetésre legyőztük a Ferencvárost, valamint egy hónappal később a bajnok Győr ellen is jól védtem, kifogtam életem első Görbicz-hetesét, valamint Vérten Orsi képtelen volt gólt lőni aznap nekem. A Fradi elleni bravúr azért lesz örökké emlékezetes, mert nagyon ritka, amikor az egész csapat egyszerre nyújt extrát – tudtuk, hogy csak így lehet esélyünk legyőzni a Fradit, és azt meg is csináltuk. A meccs végén szabaddobással jött a Fradi, úgy izgultam, hogy nehogy hibázzak! Mondogattam magamba, ha kapura jön, bárhogyan is, de hárítanom kell, nem lehet gól, ha fejjel kell kifejelnem, akkor azt is meg kell tudnom csinálni... Hála Istennek végül nem is jött a labda kapura, ügyesen összeállt a sánc, Azari Fruzsi – aki nagy örömömre rövidesen ismét csapattársam lesz – szerintem életében nem ugrott még akkorát, és lesáncolta előttem.
- Mik a terveid a következő száz meccsre?
- Azt várom, hogy minél több meccsen tudjak segíteni a csapatnak, kiemelkedő teljesítményeket mutatva. Van még sok minden, amiben fejlődnöm kell, Susuval (Sugár Tímea kapusedzővel) megvannak a terveink, minden egyes meccs után kielemezzük a hibákat, ha ezeket sikerül kijavítanom, akkor előrébb léphetek. Csapatszinten is szeretnék minél eredményesebb lenni, jövő idényben már az alapszakaszban is jobb szereplést várok, de még most a rájátszásban is sokat léphetünk előre. A cél az ötödik hely!