Betegközpontú kórház a régió közepén

 

  

 Mindig a betegközpontúságra koncentrálunk, aminek legfontosabb eleme a jól működő sürgősségi szakellátás. 2012-ben a sürgősségi osztály fejlesztése megtörtént, az új infrastruktúrát átadtuk. Az volt a lényeg, hogy erőinket teljes egészében a betegellátásra fókuszáljuk, hogy a sürgősségi ellátás minden esetben megtörténjen.

  

  

 Most 2014-et írunk, és ez év szeptemberében a nagy, nyolcmilliárdos beruházásunk, a műtéti blokk megépül, amit gépi műszerekkel felszerelve átadunk. De ekkor sem állunk le, hiszen ezt követően megkezdjük a rekonstrukciót a régi épületben, melynek végét 2015 márciusára tervezzük.

  

 

 Igen, valamennyi megépített és felújított épület része az egyetemi oktatókórháznak. Kórházunkból új egyetemi oktató centrum válik.

  

  

 A hétszázmilliós összberuházású pszichiátriai fejlesztésünket most kezdtük meg úgy, hogy a jelenlegi tömb működését nem zavarja, az képes tovább üzemelni. A meglévő épületet is átépítjük, műszerekkel egészítjük ki, amit terveink szerint 2015 első negyedévére fejezünk be.

  

  

 A fehérvári fejlesztésekkel párhuzamosan elindultak a fiókkórházak fejlesztései is. Móron és Enyingen is több százmilliós beruházásba kezdtünk, amiket 2015-ben realizálhatunk. Ráadásul mindkét településen a betegközpontú járóbeteg ellátásra fókuszáltunk, de a fekvőbeteg ellátást is erősítjük. A fejlesztések már folynak, jövő év derekára befejezzük őket. 2015 végére odáig jutunk, hogy az anyakórházban egyetemi szintű oktatás és gyógyítás folyhat, miközben a vidéki ellátás is fejlett lesz. Utóbbit gondoljuk végig: ismert, hogy Sárbogárdon már túl vagyunk a fejlesztéseken, Enying és Mór most fejeződik be.

 Csákvárral vagyunk kicsit bajban, mert a kastély műemléképület, aminek a menedzselése rajtunk kívülálló okok miatt nehézkesebb. A rehabilitációs szolgáltatásainkat is fejlesztettük az utóbbi időben, és azt a célunkat, hogy minél inkább jussunk el az emberekig, messze teljesítettük. Egyes szűrőnapokon ötezernél is több személyt megvizsgálunk, ami igen nagy teljesítmény.

  

 

 Úgy gondolom, hogy az életem van benne. Nekem annak idején azt mondták, amikor Mórról Fehérvárra kerültem, hogy vezetőként sokkal több emberen segíthetek, mint gyógyítóként. Én viszont a gyógyítástól sem tudtam és nem is akartam megválni – ma is gyógyítok, mert ez az életem része. A lobbi szó nem tetszik nekem, mert van egy negatív kicsengése. Azért sem tetszik, mert mi mindig a tények mentén „lobbiztunk”, azaz annyit kértünk csak, amennyit magunk is letettünk az asztalra.

  

 

 Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, mégis kimondom, hogy mindenki önzetlenül, időt, energiát nem kímélve dolgozott ezekben a fejlesztésekben, előkészítésekben, lebonyolításokban. A kórház valamennyi munkatársa tett azért, hogy időre elkészüljön minden. Én csak megköszönni tudom nekik a sok türelmet és munkát!

  

  

 A belgyógyászati tömb első ütemezése megtörtént, nem mondunk le a folytatásról sem. Ezt a kórházat nem lehet eltéríteni attól, hogy az új belgyógyászati tömböt megcsinálja. Akkor minden infrastrukturális lehetőségünk – és büszkén mondhatom – humánerőforrásunk meglesz, amivel a megújult kórházunkat üzemeltetni tudjuk.

 

 

 Mi a szakmaiságunkkal járultunk hozzá a fejlesztésekhez, és – ha már az imént említette – itt emelném ki a lobbi szerepét, hiszen a város vezetése ezen a téren nagyon sokat segített.

 

 

 A sürgősségi betegellátás fejlesztései, az új műtéti blokk kialakítása, a régi felújítása, a rehabilitációs, a járóbeteg fejlesztések, a szűrőnapok és – nem utolsósorban – az esélyegyenlőség megteremtése mind a betegközpontúság irányába mutat, amit ráadásul szakmai tartalommal is megtöltünk. A kórház ledolgozta az egy évtizeddel ezelőtt még bőséggel meglévő hátrányát, ami a finanszírozás területén ad ma sok segítséget.

 

 A kritikák azért érnek minket a leginkább, hogy sok a betegünk, nagy a tömeg. Ne felejtsük el, hogy ez azért van, mert egy régiónak lettünk a központi kórháza, így a betegellátásunk átlépett a megyehatárokon.