Az értékek újrateremtik magukat – beszélgetés Teleki Miklóssal Marosvásárhelyen

A XXVII. Nemzetközi Zenei Fesztivál nyitókoncertje után beszélgetünk, ahol szólistaként léptél fel – nem kis sikerrel, hogyan telnek a mindennapjaid?

Időzavarban, hármas-ötös kötelékben, gyakorlás, koncertek, a tanítás s természetesen a családom rendkívül fontos, öt hónapos kislányommal sajnos nem tudok annyi időt tölteni, amennyit szeretnék, no és most diplomázom zongoraművész szakon, Szegeden.

Milyen erdélyi kötődéseid vannak, mert érezhető a vonzódásod a vidék iránt...

Felmenőim apai ágról odavalók, édesapámék 1944-ben jöttek el, mindenünket elvesztettük, de ezt nem részletezném. Édesapám nyolc évig Marosvásárhelyen tanult, félig haza megyek…ugyanez az érzés köt Kolozsvárhoz is.

Mitől lett „szíved csücske” a marosvásárhelyi romantikus orgona?

Hét városban koncerteztem a 90-es évekbeli Világtalálkozón, többek között Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában is, nagyon megfogott ez az egyedi hangszer, amit Kozma Mátyás újíttatott fel 1980-ban, persze csak részben, mert elfogyott a rávaló…bizony további munkálatok szükségesek, s nekem szívügyem az orgona restaurálása.

Sok teendő vár még rád ebben az esztendőben…

Nagy repertoárt játszom, mert minden hangszer mást kíván meg, kézben van egy lemezanyag, amit hamarosan Dunakeszin veszünk fel, a tavalyi Bach lemezbemutatóval is sokfelé szerepeltem…10 órányi anyag biztos megvan…Bár gyerekkoromban néha elszabotáltam a gyakorlást, mert jobban kedveltem a focit, de később nagyon megszerettem, s utána engem sosem kellett ostorozni, hogy tegyem a dolgom.

Tetszik, nem tetszik, valahol példakép vagy, s az is kell lenned a tanítványaid előtt. Mit tartasz fontosnak átadni az utódoknak?

Egy tanár a mindennapi magatartásával sokat mutat, de nagyon fontos, hogy olyan tudást adjak a kezükbe, hogy ne csak másolják a mestereket, hanem legyen széles látókörük, legyenek felkészültek a jövőjükre…emberileg pedig rendkívül jelentős, hogy legyen korrekt magatartásuk, becsületük, szorgalmuk, mozogjanak, olvasgassanak és tanuljanak nyelveket, ezek nélkül ma már nem megy!