A napsugarak, a melegedő idő és a madarak megszólalása már a tavaszt jelzik. Köztük egy kis füsti fecske csivitelése különösen szívet melengető érzés, azonban meglepően, korai hiszen március 15-ét írunk, amikor még nem érkeztek meg a fecskék. Az igazság az, hogy énekelt „ő” már februárban is, a legkeményebb mínuszokban, ugyanis itt töltötte a telet a székesfehérvári Vadmadárkórházban.
A napsugarak, a melegedő idő és a madarak megszólalása már a tavaszt jelzik. Köztük egy kis füsti fecske csivitelése különösen szívet melengető érzés, azonban meglepően, korai hiszen március 15-ét írunk, amikor még nem érkeztek meg a fecskék. Az igazság az, hogy énekelt „ő” már februárban is, a legkeményebb mínuszokban, ugyanis itt töltötte a telet a székesfehérvári Vadmadárkórházban. Ez a kismadár tavaly összel már nem tudott elrepülni, ezért került a kórházba.
A kis fecske két testvérével érkezett Tolnáról, még tavaly ősszel, ahol egy kertes családi háznál, az eresz alatt költöttek a szülők. Az első fészekalj sikeres volt, a második azonban a csapadékos idő miatt elpusztult. A harmadik fészekaljnak sem volt szerencséje, esős, hideg idő volt. A szülők nem találtak élelmet, egyre ritkábban mentek etetni, végül elmaradtak. Az ott élő emberek kivették a fiókákat a fészekből, bevitték a meleg szobába és megetették őket. A kicsik magukhoz tértek, már kérték az ennivalót. A család két és fél héten át etette, gondozta a kismadarakat, majd elhozták a Vadmadárkórházba.
A fecskék mesterséges tartása nagyon nehéz feladat, a fiókáké különösen. Kétóránként rovarokkal kell etetni és később, önállóvá válásuk után is nagyon nehéz rászoktatni őket az önálló evésre, mivel főleg rovarokat kapkodnak el repülés közben a levegőben - mondja dr Berkényi Tamás a Vadmadárkórház vezetője. Az egyik kismadár az érkezés után néhány nappal elpusztult, feltehetőleg a környezet és táplálékváltás miatt. Testvérei viszont megszokták új helyüket, új gondozójukat. A hőmérsékletre nagyon érzékenyek voltak, ha kicsit hűvösebb volt, akkor nem ettek, gubbasztottak, ezért inkubátorba tettük őket. Később is azt tapasztaltuk, hogy abban az esetben, ha a hőmérséklet 25 C alá ment, akkor csökkent az aktivitásuk, étvágyuk. Az egész telet az inkubátorban töltötték, állandó meleg és párás hömérsékleten. Hosszú idő után elfogadták a tálkában kínált rovareleséget, akkor kezdtünk el reménykedni, hogy sikerülhet az átteleltetésük tavaszig. Februárban váratlanul megbetegedtek, a tünetek hiánybetegségre utaltak. Azonnali infúziós, vitaminos kezelés ellenére az egyik kismadár elpusztult. A testvére viszont meggyógyult és most március 15-én hangos csiviteléssel várjuk a tavaszt, és a visszatérő fecskéket. Egy nagyon hosszú tél ért véget Túlélő számára és nemsokára győztesen térhet vissza a természetbe.