A József Attila Gimnáziumban 50 éve érettségizett évfolyam tagjai találkoztak

„Adja a Jóisten, hogy a találkozásokban mindig gazdagodjunk; tudjunk másokat is gazdagítani és lélekben mi is gazdagodhassunk.” - emelte ki szentbeszédében Dózsa István, címzetes kanonok, püspöki tanácsos, Belváros plébánosa.

Fél évszázados érettségi találkozó és emléktábla-avatás a Józsefben

Külön szeretném külön megköszönni a szervezőknek a táblaavatást, Szemlér Mária tanárnő rehabilitálását.

A József mindig nagyon jó iskola volt, szerettük ezt az iskolát, a mi iskolánk és az is fog mindig maradni és amikor, mi józsefesek találkozunk, akkor abból mindig nagyon jó, sok órás együttlét és beszélgetés szokott kerekedni.” - hangsúlyozta köszöntőjében Dr. Cser-Palkovics András, polgármester.

Ezt követően Szemlér Mária (Tálos Zoltánné) tanárnő életútját ismertették, majd Dózsa István atya megáldotta az 1965-69 évfolyam szerető és tisztelettel emlékező diákjai által állíttatott emléktáblát.

Szemlér Mária 1938. április 25-én született Székesfehérváron. Szerette a természetet sokat túrázott. 1956-ben felvételt nyert az ELTE-TTK matematika-fizika szakára, 1961-ben szerzett diplomát, majd a József Attila Gimnáziumban kapott tanári állást, 62-ben osztályfőnök, majd az iskolai természetjáró szakosztály vezetője is lett, hívő katolikus volt.

1965 decemberében, harmadik alkalommal szilveszteri túrát szerveztek, a Pannonhalmi Bencés Apátság bencés szerzetes tanárával, a képzett barlangász a Pászthory Valter atyával. A tábor utolsó napján, december 31-én egy utolsó, úgynevezett vizes túrát tettek a Styx folyóban.

A Styx vízszintje a hirtelen időjárás-változás miatt erősen megemelkedett, a barlanglevegő összetétele ismeretlen okok miatt megváltozott, emiatt többen rosszul lettek. Szemlér Mária életét kockáztatva menekítette a fiatalokat. Sajnálatos módon három fiú életét vesztette. Ennek következtében kellett távoznia az iskolából, azonnali hatállyal. A korabeli sajtó lejáratta. Pannonhalmán talált új otthonra. Ott ment férjhez Tálos Zoltánhoz, aki az 1956-os események kapcsán húzta meg magát a bencés kolostorban. Két kiközösített ember házassága volt az övék, három lányuk született.

Az egész életére rányomta a bélyegét a félelem a meghurcoltatástól. Alig adatott meg számára a tehetséggondozás. Hívőként, elfogadva a Teremtő akaratát 2019 februárjában elhunyt, hamvai a Pannonhalmi Főapátság Nagyboldogasszony kápolnájában, férje mellett nyugszanak.