Nyolc évnyi németországi munka után költözött haza ősz végén Székesfehérvárra Gergelyi Tibor, aki lakások felújításával foglalkozó saját vállalkozását vitte Franfurt mellett. Mint mondja a kétkezi munkának nagyobb becsülete van, mint nyolc évvel ezelőtt. Már két hónapja itthon dolgozik, de a kisfia azért minden reggel amikor elmegy dolgozni megkérdezi tőle, hogy "Apa, ugye este hazajössz?"
Miért döntöttél úgy, hogy hazajössz nyolc év után, amikor már nem is alkalmazottként, hanem a saját vállalkozásodban dolgoztál?
Elsősorban a család miatt jöttem haza, mert egyedül dolgoztam kint a saját vállalkozásomban. Úgy láttam, hogy Magyarországon az építőipar fellendülésével teljesen megváltoztak az itteni körülmények, magyarul ugyanazt a pénzt meg lehet keresni becsületes munkával itthon is, mint amit Németországban. Ráadásul az ottani szakmai tapasztalat, a minőségi munka igénye, a kivitelezések körüli tisztaság és rend jött velem együtt haza.
Annak idején miért döntöttél úgy, hogy elmész dolgozni külföldre?
2011 óta dolgoztam Németországban, ahol először egy cégnél voltam, majd három év után lettem vállalkozó. Lakások felújításával foglalkoztunk és ugyanezt szeretném csinálni most itthon is, ahol mégiscsak a saját hazámban vagyok. Attól függetlenül egyébként, hogy kint is megbecsülik a szakemberek munkáját, azért mindig érezni, hogy idegen. Akármennyire is beszéled a nyelvet, attól függetlenül mindig idegen maradsz.
Amikor kimentél, akkor hogyan éltetek Fehérváron és milyen változást hozott az életedben a költözés?
A válság idején dönteni kellett, hogy itthon nagyon kevésért dolgozom, vagy Németországban egy kicsit többért. Akkor elsősorban a pénz motivált, hogy elmenjek itthonról dolgozni, de ez idővel megváltozott. Egyedül mentem ki, a feleségem pedig itthon maradt, majd a kisfiunk születésekor másfél évig együtt is laktunk Németországban. Aztán amikor megszületett a kislányunk, akkor a feleségem és a gyerekek hazaköltöztek, mert reggeltől estig dolgoztam és senkink nem volt aki segítsen. Itthon viszont a szülők testvérek be tudtak segíteni a feleségemnek és a piciknek.
Gyakorlatban hogyan kezdted a németországi munkavállalást?
Ebben van egy csapda, mert addig nem kapsz munkát, amíg nincs bejelentett lakcímed, de amíg nincs munkád, addig nem kapsz lakást, hacsak valakinek nincs olyan szerencséje, hogy egy olyan céghez tud elmenni, amelyik biztosít lakást. Ha valaki vakon elindul, akár hiányos nyelvtudással, akkor az esetek többségében az a történet vége, hogy a különböző Facebook csoportokban jönnek a segítségkérések, hogy „ittragatunk, átvertek, nem tudunk hazamenni, nincs pénzünk”. Óvaintenék mindenkit, hogy nyelvtudás és pénz nélkül elinduljon.
Mennyi időközönként tudtál hazajönni?
Munkától függött, mert a határidőket minden esetben illik betartani. Volt olyan hogy három, volt olyan, hogy hat hét után tudtam csak hazajönni. Évente 11-12 alkalommal találkoztunk, ami egy kicsit nehéz akkor is, ha interneten keresztül azért minden nap tudtunk beszélni a feleségemmel a 3 éves Zoé lányommal és az 5 éves Zalán fiammal. A gyerekek még most is minden nap megkérdezik, hogy apa ugye este hazajössz?
Sokan jönnek mostanában haza nem csak Németországból, hanem Belgiumból, Ausztriából is…
A különböző kinti Facebook csoportokban látom csak, hogy rengetegen jönnek haza. Egy éve még nagyon sok olyan emberrel találkoztam, akik terveztek kiköltözni, most viszont mintha megfordult volna a dolog és sok-sok olyan emberrel találkozom, akik elköszönnek. Van például egy informatikus ismerősöm, aki Luxemburgban dolgozott és most hazaköltözött Budapestre, mert ott többet keres.
Mit vársz attól, hogy hazajöttél?
Itthon a kétkezi munkának nagyobb becsülete van, mint nyolc évvel ezelőtt. Úgy gondolom, hogy aki tisztességes munkát végez és van egy jó szakmája, gyönyörűen meg tud élni itthon is. Nincs már az a bizonytalanság, mint amikor kimentem dolgozni.
