Állítsuk meg a nők elleni, családon belüli erőszakot - konferencia a Városházán

 A családon belüli erőszak Magyarországon mintegy egymillió nőt és a hozzájuk tartozó gyerekeket érint, mégis általában elhallgatás és tagadás veszi körül. A témáról tartottak kedden konferenciát a Városházán, ahol a város polgármestere kiemelte, hogy az önkormányzat erejéhez mérten megpróbál segíteni azoknak a nőknek, akik érintettek a családon belüli erőszakban. A város anyaotthont és női hajléktalanszállót is működtet, hogy segítse újra talpra állni kiszolgáltatott a nőket.

A bántalmazottak félnek, a kívülállók pedig az áldozatokat hibáztatják. Ez pedig nem segít, sőt fenntartja és megerősíti az erőszakot. A figyelemnek ehelyett az erőszakos férj, élettárs felelősségre vonására kellene irányulnia, hiszen a bántalmazás sokszor szabálysértések és súlyos bűncselekmények elkövetését jelenti.



Miért tűrik a nők a családon belüli erőszakot?

 Ha az alábbi idézetek úgy tűnnek, hogy akár Ön, akár ismerőse is mondhatná őket, akkor valószínű, hogy Ön/ismerőse bántalmazó kapcsolatban él. Fontos, hogy tisztában legyen lehetőségeivel és jogaival.

Gyerekek:
„A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.”
Házastársi eskü:
„Azt mondtam, addig maradok a felesége, míg a halál el nem választ. A rossz tulajdonságait is el kell fogadnom.”
Szerelem:
„Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szerelmem megváltoztatja.”
A valóság letagadása:
„Nem is igazán erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Van, akivel sokkal rosszabb dolgok történnek.”
Szégyenérzet:
„Jobb, ha nem tud erről senki.”
Bűntudat:
„Biztos én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánik velem.”
Az önbecsülés hiánya:
„Úgysem találnék nála jobbat. Azt mondja, hogy csúnya vagyok, és ráadásul rossz anya és feleség.”
Félelem:
„Megfenyegetett, hogy ha elhagyom, utánam jön, és megöl engem is és a gyerekeket is.”
Tanult tehetetlenség:
„Úgysem tudok változtatni a helyzetemen, ő erősebb nálam. Senki sem tud segíteni rajtam.”
Hamis felelősségérzet (társadalmi nyomás):
„A családnak mindenképpen együtt kell maradnia. A család összetartása a nők dolga.”
Anyagi függőség:
„Nem lennék képes egyedül eltartani magamat és a gyerekeimet. Egyébként is, hová mehetnék?”
Érzelmi zsarolás:
„Azt mondta, nem tud nélkülem élni, és hogy öngyilkos lesz, ha elhagyom.”