Alba Fehérvár: néhány esztendő után ismét bajnoki érem!

- Már az elmúlt bajnoki évben is bejuthattunk volna a legjobb 4 közé, de akkor a negyeddöntőben a sérülések elgáncsolták az akaratunkat. De ebben a bajnoki szezonban beléptünk az ígéret földjére, és nüánszokon múlt, hogy nem mentünk még előrébb és nem vívhatjuk meg az aranycsatát. Ha októberben, vagy novemberben valaki azt mondja, hogy ott leszünk a négy között, és ilyen jól játszunk, azt alighanem mindenki örömmel elfogadta volna. De látva a társaság produkcióját a rájátszásban, nem csoda, ha van bennünk egy kicsit keserű szájíz. De persze a harmadik hely is szép eredmény, főleg az utóbbi éveket tekintve.

- Egy ideig elég rapszodikus volt a csapat teljesítménye. A szezon második felében látott javulás minek volt köszönhető? Az edzőváltásnak?

- Annak is. A játékoskeretben nem volt akkora mértékű változás, hogy ennek jelentősége lett volna, hiszen csak két játékost cseréltünk. Inkább a teljesítményben látható nagy különbségek változtak, és a csapat kiegyensúlyozott produkcióra volt képes. Ebben persze nagy szerepe volt az edzőnek, hiszen megtalálta azt a játékot, azt a felfogást, aminek nagy szerepe volt abban, hogy minden jól működött.

- Talán annak is szerepe lehetett a javulásban, hogy az október, novemberig kedvetlennek tűnő Vojvoda Dávid fokozatosan csapatkapitányként vezérré lett, ugye?

- Ez csapatjáték, de az biztos, hogy neki sem volt egyszerű nemcsak most, de korábban sem, hiszen nehezen élte meg, hogy tavaly nem kerültünk a négybe. Igen, valóban a társak javulásával ő is egyre jobb lett, vezérré vált, megtalálta azt a játékát, ami kiemelte eddig is az átlagból. A bajnokság végére abszolút „megérkezett” Fehérvárra, a csapatba, és óriási erőssége lett az Albának – a többiekkel együtt.

- Miként értékeli: a fiataloknak a produktumuk alapján reményteljes a jövőjük?

- Abszolút bizonyították, hogy lehet rájuk számítani, és nem csupán epizód szerepben! Bennünket is megerősített abban, ha bízunk bennük, fejlesztjük őket, akkor hasznos tagjai lehetnek az Alba Fehérvárnak. Lukács, a két Takács, Omenaka, Balsay megmutatták, a csapat teljes értékű tagjai!

- A külföldiek változó produktumot mutattak: volt, amikor ragyogtak, volt, amikor finoman szólva nem. Nem láttunk tőlük egyenletesen jó, néha kiemelkedő teljesítményt. Alighanem többet várt a vezetés is tőlük...

- Hasonló a véleményem, de az egész magyar bajnokságban nem láttam végig kiemelkedő légióst, ami persze ez nem mentség a számukra, a számunkra. Ez is igazolja azt a törekvésünket, hogy legyenek olyan magyarjaink, akik meghatározzák a játékunkat, és a kulcsmérkőzéseken az ő teljesítményük dominál inkább, mint a légiósoké. Persze, jó lenne, ha olyan külföldi játékosunk lenne, aki minden mérkőzést eldönt, de ilyet nehéz találni. Ezért mindenki a legjobb magyarokat szeretné megszerezni. Mi előre dolgoztunk, a következő évre s megvan a csapat 80 százaléka. A légiósok tényleg rapszodikusan teljesítettek, de a végén nagyot küzdöttek.

- Nézzük azt a biztató 80 százalékot...

- A 80 százalék a magyar játékosokra vonatkozik, a külföldiek esetében más a helyzet. Vojvoda Dávidnak Pongó Marcellnek, Szabó Zsoltnak, Takács Martinnak, Balsay Ádámnak, Góbi Mártonnak van szerződése, Goodvin Omenakával, Takács Milánnal nagyon közel vagyunk a megállapodáshoz, Lukács Norbertet - bármennyire is szerettük volna – nem sikerült itthon tartani, másként döntött, és ezt tiszteletben tartjuk, sok sikert kívánunk neki, bár még nem tudjuk hol folytatja.

- Hogyan állnak, a lehetőségeket, a feltételeket tekintve? A sikert a szakma és a pénz együtt dönti el, de a szakma is csak azokkal a játékosokra számíthat, akiket sikerül megszerezni...

- Ez a nagy kérdés, különösen napjainkban, hiszen mindenütt bizonytalan a helyzet. Nagy dolog ebből a szempontból, hogy ilyen eredményt értünk el, így könnyebb tárgyalni az új, vagy a meglévő támogatóinkkal. Köszönjük azoknak, akik mellettünk állnak, a városnak és a támogatóknak, azon dolgozunk, hogy az idei szintet tudjuk hozni, vagy akár fokozni a következő szezonban is!