Az ENSZ ausztriai székházában, templomokban, idősotthonban és a bécsi újévi koncert színhelyén, a Musikverein impozáns hangversenytermében adott koncertet a Vox Mirabilis Kamarakórus.
A 14. World Peace Choral Festival and Competition 2025 fesztiválra egyetlen magyar kórusként érkezett a fehérvári énekkar, amely a fellépések mellett szakmai zsűri előtt is megmérettetett.
A bécsi négynapos fesztiválról élményekkel telve, boldogan tértek haza a legmagasabb Ezüst minősítéssel díjazott kórus tagjai. Bécs immár 14. alkalommal vált négy napra a kultúrák, a zene és a fiatalok találkozóhelyévé, hiszen a World Peace Choral Festival and Competition 2025 eseménysorozaton idén 35 neves kórus lépett fel a világ minden tájáról. A világversenyen egyetlen magyar kórusként képviselte hazánkat és színvonalas műsorával betekintést adott Székesfehérvár gazdag kulturális életébe a Vox Mirabilis Kamarakórus.
A megmérettetésről Zemlényi Katica karnagyot kérdeztük:
Hogyan jutott ki a fesztiválra a Vox Mirabilis Kamarakórus?
A világversenyre Mexikótól Ausztráliáig, Ázsiától Európáig a világ minden tájáról érkeztek együttesek, valódi szín- és hangkavalkád volt az osztrák fővárosban, de nemcsak a fellépők, a zsűri is elismert, nemzetközi zenei professzorokból állt. A válogató úgy történt, hogy először felvételeket kértek be tőlünk, majd el kellett küldeni a műsort, hogy mit vinnénk, illetve a versenyen való részvétel egyik feltétele egy kötelező mű előadása volt. Egy angol zeneszerző, Edwart Elgar: The shower című nehéz, ám érdekes darabját kellett megtanulnunk.
Milyen programmal készült a kórus?
Nagyon komoly műsorral készültünk, amiben volt magyar és kortárs is, mert számunkra nagyon fontos volt, hogy megmutassuk minden arcunkat, tehát egy rendkívül színes versenyprogrammal készültünk. Sok elismerést kaptunk, ami nagyon-nagyon nagy örömmel töltött el minket. A fellépések azonban nemcsak a versenyprogramban merültek ki, volt bennük izgalom, mert több koncertet is adtunk ez alatt a négy nap alatt templomokban, idősek otthonában, az ENSZ-székházban. Büszkék és hálásak vagyunk azért, hogy részt vehettünk Prof. Patrick Russill workshopján, amelyre a szervezők összesen három kórust választottak ki. A professzor az angol kórusiskola egyik nagymestere, aki nagyon sok mindenre rávezetett, megtanított bennünket.
A versenyen a nemzetközi mezőny sokszínűségében a nemzetközi zsűrinek nem lehetett könnyű dolga…
Nem, nem. Éppen ezért volt a kötelező kórusmű, amely lehetőséget adott az összehasonlításra. Azt figyelték, hogy egy mongol, egy mexikói, egy magyar, vagy egy osztrák kórus mennyivel tudja jobban interpretálni a darabot. Sokat dolgoztunk mi is vele, hiszen nem egy egyszerű kórusműről van szó, viszont nagyon izgalmas darab, finom dinamikákat lehet benne énekelni. Nagy örömünkre kiemelték, hogy a miénk tetszett a legjobban. Nagyon igyekeztünk és alaposan felkészültünk, de hát ennek az egész programnak a csúcsa az volt, hogy a Musikvereinban énekelhettünk. Hatalmas élmény volt, nem csak azért, mert ez egy patinás, jó nevű, rendkívüli koncerthelyszín, hanem azért is, mert fantasztikus akusztikája van, amit most hallhattunk, láthattunk, átélhettünk, és az is érdekes volt, hogy végig vándoroltuk a backstage-et is. Nekem személy szerint az, hogy a Musikvereinban vezényeltem, életre szóló élményt jelentett, emellett a legnagyobb öröm, hogy a kórusomat is elvihettem oda, így a kórustagoknak is csoda volt ott megélni minden pillanatot: ezt sose fogjuk elfelejteni. Mindent kiadtunk magunkból, és amikor lejöttünk a színpadról, gyakorlatilag egymás nyakába borultunk, és könnyes szemmel örültünk egymásnak, annak, hogy itt vagyunk, hogy ezt meg tudtuk tenni, és azt, hogy így tudjuk Magyarországot képviselni.
Milyen eredménnyel zárták a versenyt?
A Vox Mirabilis a felnőtt kamarakórusok kategóriájában indult, ahol egyetlen arany minősítést adtak ki, amit egy fantasztikus mongol színházi kórus nyert meg, mi pedig másodikként a legmagasabb ezüst pontszámot kaptuk. Végtelenül boldog és büszke vagyok a kórusomra, hogy ilyen eredményt tudtunk elérni. A 24 fős kórus tagjai nagyon sok munkát beletettek a felkészülés időszakában, munka mellett, szabadidejükben. Ami külön büszkeség, hogy azon kevés kórusok közé tartoztunk, akik a kötelező és a vitt műveket - Vytautas Miškinis: Gloriosa dicta sunt, Daróci Bárdos Tamás: Madáretető - kotta nélkül énekeltük. Például Michael John Trotta: Dies Irae című rendkívül dinamikus kórusműve, amelyben nagyon magas és mély hangok követik egymást roppant sűrű menetben, eltérő ritmusokkal, remek lehetőséget adott arra, hogy bemutassuk zeneiségünket. Ehhez kapcsolódik a legnagyobb élményünk: amikor a műsorunk végén elénekeltük ezt a művet, olyan rendkívüli hatással volt a hallgatóságra, hogy a bécsi Musikverein közönsége a nagy taps mellett hatalmas ovációban tört ki. Mi pedig ott álltunk földbegyökerezett lábbal a színpadon, hogy „Hű, ezt itt megélni, rendkívüli és feledhetetlen!”
Hogyan folytatódik a nyár?
Most egy kis pihenő mindenkinek jár, hiszen a fesztivál miatt egy kicsit hosszabb volt az évadunk, de érdemes volt vállalni. Augusztus végén kórustáborral indítjuk majd az új évadot, és készülünk koncertjeinkre, hiszen a hangversenybérletünk 15. évadát kezdjük különleges fellépőkkel szeptemberben.
