Hogyan alakultak ki a városok? Milyen fejlődési irányokat követtek időben és térben? Mi lesz az európai városokkal és várostérségekkel a jövőben, milyen trendeket kell és érdemes követni? Hol tart ebben a folyamatban Székesfehérvár? – ilyen és ehhez hasonló kérésekre keresték a választ, és fogalmaztak meg ajánlásokat az Európai Uniónak azon a konferencián, melyet a Titkok Házában rendezett ma a Fejér Megyei Civil Közösségi Szolgáltató Központ és a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága.
Magyarország is csatlakozott az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozathoz, melyben különböző témákat körbejárva, lakosok, civil szervezetek, szakértők bevonásával készítenek javaslatokat az Európai Unió számára a kontinens jövőbeni fejlődését illetően.
A Fejér megyében eddig megrendezett tanácskozásokon többek között Európa biztonságáról, környezetvédelméről esett szó. A Titkok Házában csütörtökön megrendezett Várostérségek tér- és időmorfológiája című konferencia is része ennek a programsorozatnak. Szó volt többek között az európai városok térbeli és időbeli kialakulásáról, fejlődéséről, az éghajlatváltozásokhoz alkalmazkodó városfejlesztés európai irányairól, a közösségi terek újragondolásáról.
Műhelykonferencia az EU jövőjéről a Titkok Házában
A konferenciát Mészáros Attila alpolgármester nyitotta meg. Elmondta, a nagyvárosok változásainak tekintetében elég arra visszagondolnunk, hogy mi minden történt Székesfehérvárral az elmúlt 30 évben. A rendszerváltást követően jellemző volt, hogy a szolgáltatásokat, az infrastruktúrát a városokba koncentrálták, ami negatív hatással volt a falvakra. Az elmúlt években a kormány komoly forrásokat biztosított a térségek fejlesztéseire a Magyar Falu Program keretében.
Székesfehérvár állandó lakosainak száma körülbelül 97 ezer fő, azonban a várostérségből napi 40-50 ezer fő jár ide iskolába vagy dolgozni. Komoly feladat, hogy a szolgáltatásokat, az intézményhálózatot ehhez igazítsák, és megteremtsék az egyensúlyt a városközpont és a települések között. Szintén kihívás, hogy a kistelepülések fejlődő intézményrendszere milyen hatást gyakorol a városra.
A konferencia első előadását Dr. habil Garaczi Imre, az MTA-VEAB alelnöke tartotta Európai városok tér- és időmorfológiája címmel. Többek között arról beszélt, hogy sok 100, illetve 10 ezer évvel ezelőtt még nem léteztek városok, az emberek nem ismerték ezt az életformát. Az ideális város az élet praktikuma és kényelmessége alapján létrehozott életteret jelent, amely kialakulhat spontán és tervezett módon egyaránt. Az ókori görög városok, városállamok, azaz a poliszok már ilyenek voltak. Rájöttek arra, hogy a városok és társadalmuk által létrejön a növekedés.
Lényeges körülmény, hogy korábban szabályozták a városlakókat, létezett egyfajta hierarchia a polgárok között. A rendszerezetten, aprólékosan tervezett városok között születtek rácsszerkezetű és kör alakú, sugárutak mentén kialakított települések is. Egyes európai városokban fontos volt a monumentalitás, vagyis a hatalom hangsúlyozása óriási épületekkel. Ugyanez a monumentalizmus már Egyiptomban is fellelhető a piramisok által.
A 19. századra a nyugat-európai nagyvárosok megsokszorozódtak és elnépesedtek, ami komoly problémát jelentett, 1930-ban már 27, egymilliónál több lakost számláló város létezett. Nagyon gyorsan végbemenő folyamatként az ipari-kereskedelmi városok napjainkra óriásira nőttek, és manapság egyre nagyobb logisztikai háttér és egyre több technikai eszköz kell a városok, világvárosok ellátásához. Ugyanakkor a modern hadászatnak nagyon fontos szerepe volt és van napjainkban is a városok lerombolásában.
