Két évre szerződött Fehérvárra a francia Nice együttesétől a kiváló, szerb kézilabdázó, Biljana Bandelier. A 29 éves, mosolygós átlövő két évre igazolt a koronázó városba. A klub vezetői Bandelier szerződtetésekor bejelentették, ezzel az átigazolásokat befejezték, a jobbátlövővel az utolsó elem is a helyére került a kirakós játékban. Bakó Botond vezetőedző variációs lehetőségei nagyban javulnak, a magas átlövő nem csak védekezésben, támadásban is nagy hasznára lesz a csapatnak.
„Hosszú éveket töltöttem Franciaországban, több klubnál. A szerződésem most nyáron lejárt, örömmel fogadtam el a fehérváriak ajánlatát. Pontosan tudom, hogy ez a világ egyik, ha nem a legerősebb bajnoksága, ahol minden évben öldöklő küzdelem zajlik a dobogós helyezésekért. Azzal, hogy ide igazoltam, közel leszek az otthonomhoz, Belgrádhoz, viszont távol a férjemtől, aki Toulonban él. Persze, lehet, ez jót is tesz a kapcsolatunknak…“
Néhány napja érkeztél, jók az első benyomásaid?
"Igen, kimondottan. A város szép, a társak kedvesek, a klubnál mindenki segítőkész. Amikor felmerült, hogy ide szerződöm, igyekeztem előzőleg tájékozódni, megtudtam, hogy a gárda tíz éve meghatározója volt a nemzetközi kézilabdának, EHF-kupát nyert, valamint az utóbbi egy évtizedben csak elvétve akadt olyan esztendő, amikor nem szerepelt valamelyik kupában. A tavalyi szezon ilyen volt és az idei is ilyen lesz, de azon dolgozunk, hogy jövő ősszel ismét ott legyünk a rajtnál. A hazai bajnokságban a vezetők a négy közé jutást tűzték ki célul, én is hasonlóan gondolkodom.“
A sajtótájékoztatón, amelyen bemutattak, azt mondtad, itt szeretnéd befejezni karrieredet. Nem túl korai ez a kijelentés? Hiszen még csak 29 esztendős vagy.
„Valóban ezt mondtam, ami azt jelenti, hogy itt tervezem az elkövetkező néhány esztendőt. Eredményes pályafutás van mögöttem, s remélem, sikeres esztendők állnak előttem. Belgrádban, az ORK együttesében kezdtem pályafutásomat, majd Nisben folytattam, ami akkoriban a szerb kézilabda fővárosa volt. Tíz éve, 19 esztendősen mutatkoztam be az élvonalban, majd úgy gondoltam, továbblépek, a világbajnoki címet szerző franciák egyik élcsapatától kaptam ajánlatot, amit elfogadtam. Két év után Brestben folytattam, szintén a franciáknál. Mindkét együttes jól szerepelt, bajnokságot nyert, nemzetközi kupában indult, ám anyagi gondok következtek. Törökországból kaptam ajánlatot, rövid gondolkodás után igent mondtam, Isztambulban folytattam.“
A játék minősége szempontjából nyilván visszalépés következett.
„A török kézilabda valóban nem merhető a franciával, ennek ellenére jól éreztem magam Isztambulban, megismertem egy új országot és kultúrát. Egy évet töltöttem a Boszporusz partján, nem bántam meg, hogy belekezdtem. Következett a nizzai együttes, ahol ugyanúgy két évet töltöttem, mint korábbi, franciaországi állomáshelyeimen. Kimondottan jó csapatunk volt, mégsem nyertünk aranyérmet. Anyagi gondok sem voltak, a mesés tengerparti várost nem kell különösebben bemutatnom, mégis úgy gondoltam, hogy váltok.“
Voltak a fehérvárin kívül voltak más ajánlataid is?
„Igen, két francia egylet is keresett, továbbá egy romániai élklub is. A menedzserem azt mondta, érdemes lenne a magyarországi ajánlatot megfontolni, ebben a bajnokságban még jobb játékossá válhatok. Az utóbbi három évben meghatározója lettem a szerb válogatottnak, világbajnoki ezüstérmet szereztem, valamint negyedik helyen végeztünk az Európa-bajnokságon. A két torna a hazámban került megrendezésre, az Eb bronzmeccsét a magyar ellen veszítettük el, a vb fináléját pedig a brazilokkal szemben, mindkettőt Belgrádban.“
