A Székesegyházban helyezték örök nyugalomra Takács Nándor fehérvári püspököt

Takács Nándor Rábacsanakon született 1927. január 15-én. Középfokú tanulmányait a karmelita rend kisszemináriumában végezte. 1942-ben lépett a rend közösségébe, 1948-ban tett örökfogadalmát. A szerzetesrend keszthelyi főiskoláján tanult tovább, 1950-ben - amikor rendjének működési engedélyét megvonta az állam - a Központi Szemináriumba került. A győri egyházmegye papjává 1951. október 28-án szentelték. Teológiai doktorátus szerzett, és a budapesti Központi Szeminárium énektanára és prefektusa volt 1954-től 1959 februárjáig, amikor állami nyomásra a kispapok döntő többségével együtt tanáraikat is elüldözték az intézményből. Az ÁEH ekkor a papi működéstől is eltiltotta: 1959-1973 között kántorként szolgált Gyöngyösön, Dömsödön, Csornán és Albertfalván. 1973-ban kapott újra papi beosztást: magyaróvári káplán lett, 1978-tól Tatabánya-Alsógalla plébánosa. 1986-tól a győri szeminárium tanára és spirituálisa. 1988. december 30-án nevezte ki II. János Pál pápa carcabiai címzetes püspöknek és székesfehérvári segédpüspöknek. Püspökké szentelése Esztergomban, 1989. február 11-én történt. 1990 márciusában koadjutor püspökké nevezték ki. Szakos Gyula nyugállományba vonulásakor, 1991 őszén vette át az egyházmegye kormányzását.

Gondja volt a katolikus óvodákra és iskolákra. Az ingatlanrendezés során az egyházmegyei tulajdonba visszakerült a nagy múltú székesfehérvári Szent István Művelődési Ház. Prohászka Ottokár és Shvoy Lajos után harmadiknak Takács Nándor püspök egyházmegyei zsinatot tartott. Irányítása alatt a rendszerváltás adta lehetőséggel élve nagyszabású templomrekonstrukciók indultak meg, új templomok épültek a hajdani, ún. szocialista városokban. Kezdeményezésére szervezték újjá és nyitották meg az Egyházmegyei Múzeum kiállításait az egyházi műtárgyak bemutatásával. 2000-ben Fejér Megye, 2001-ben Székesfehérvár városa tüntette ki Díszpolgári címmel. 2003 áprilisában fogadta el a Szentszék nyugdíjkérelmét.