A magyar wok

A Lecsófőző Vigasság díjátadója után, 18.45-től a Vörösmarty Színház két népszerű művésze, Váradi Eszter Sára és Keller János szórakoztatja a közönséget a Zichy ligetben álló színpadon. Örökzöld slágerek, musical- és operettrészletek szerepelnek a zenés műsorban, amit, mint mindig, úgy állítanak össze, hogy mindenki találjon benne kedvére valót.

A két művésztől persze nem csak a tervezett műsort kérdeztük meg, hanem azt is, hogy szeretik-e a lecsót, és ha igen, milyen formában készítik, fogyasztják.

– Nagyon szeretem a lecsót, ez az egyik legjobb nyári étel, megunhatatlan – nyáron, amikor tanácstalanság van nálunk, hogy mi legyen az ebéd, mindig a lecsó az adu ász – mondta Váradi Eszter Sára. – Az „alaplecsót” szoktam főzni, tojással és karikára szelt virslivel. A dolog érdekessége, hogy a férjem régen nem nagyon szerette, most viszont már kéri is, hogy legyen, és Marci fiam is nagyon szereti. Emlékszem, gyerekkoromban anyukám is sűrűn csinált lecsót, mégpedig a kevesek által készített rizses változatban. Ez egy közösségi étel: összejövünk többen, közösen aprítjuk a hozzávalókat és együtt készítjük el.

– Tavaly ettem is ebből a lecsóból – dicsekedett Keller János. – Hagyomány ugyanis, hogy minden évben szervezünk egy „vidéki rokonok Pesten” napot, amikor a Keller család felutazik Eszterékhez, és ő tavaly lecsóval várt minket. Megmondom őszintén, óvatosan kóstoltam meg, mert az anyósom lecsója annyira finom, hogy számomra az az etalon, de Eszteré is isteni volt. Ez olyan „eszteres” lecsó volt, érezhető volt benne az ő szeszélyessége, szeleburdisága – nagyon-nagyon finom volt, és Marci fiamnak is nagyon ízlett.

– Anyósod hogyan készíti azt az etalont?

– Többféleképpen. Van, hogy csak sima alaplecsót főz, és tarhonyával vagy rizzsel tálalja. A másik variáció az, hogy húsra teszi rá az alapot és így tálalja rizzsel, a harmadik lehetőség pedig a tojásos lecsó, amibe kolbászt és szalonnát is bőven tesz. Az ő lecsójának az a titka, hogy a paprikaőrlemény mindig csípős, ami a lecsót leheletnyit pikánssá teszi.

– A színház a kezdetektől rész vesz a lecsófőző versenyben, ti szerepeltek a főzőcsapatban?

– Csak látogatást tudunk tenni a csapatnál, mert aznap egy vidéki fellépésünk is lesz – mondta Eszter. – Minden évben megnézzük, milyen lecsót alkot Soltész „Pöri” István és csapata, akik a különleges tálalásban is mindig jeleskednek.

– Hogyan állítjátok össze az esti műsort?

– Rendszeresen megfogadjuk, hogy megújítjuk a sokak által ismert és kedvelt műsorunkat, például tematikus összeállításokat is csinálunk, de aztán mindig győz a közönségakarat – mondta nevetve János. – Tőlünk azt várják el, hogy operettek, musicalek, örökzöld slágerek csendüljenek fel a színpadon. Megesett, hogy az egyik megrendelőnk kifejezetten csak az egyik műfajt választotta, és a nézők követelték ki, hogy a többi műfajból is hangozzanak el számok. Úgyhogy a szombati, lecsófesztiválos műsorunk olyan lesz, mint a lecsó: lesz benne kicsi ez, kicsi az, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót.

– Most már sok év távlatából mondhatjuk, hogy hiába próbáljuk feszegetni a határokat, más műfajokba is elkalandozni, a közönség mindig kiköveteli azt, amit hallani szeretne – vette át a szót Sára. – Örömmel vesszük tudomásul, hogy minket ilyennek ismertek és szerettek meg az emberek, és rettenetesen várják azt a fajta szórakoztatást, amit mi nyújtani tudunk. Vannak kihagyhatatlan számaink, amelyek nélkül nem engednek le minket a színpadról.

– Van egy új zenés produkció, amelyben mindketten játszotok: nyilván hallunk dalokat az Anconai szerelmesekből is.

– Igen, abból muszáj énekelnünk – mosolygott János. – Mi magunk is nagyon kedveljük, és már a négy nyári fehérvári előadáson is bebizonyosodott, hogy a közönség is imádja. Aztán elvittük egy teljesen új közegbe, Gyulára, ahol nyilván nem a számukra ismeretlen fehérvári művészek nevére jöttek be a nézők, hanem a jó előadás hírére. Tomboló siker volt ott is, szétverték a házat, és az ottani vezetők is elmondták, mennyire jó volt látniuk, hogy a nézők felszabadultak és boldogok voltak abban a közel három órában. A darab kőszínházi bemutatója decemberben lesz, így aztán nem kérdés, hogy abból is felcsendül néhány dal a mostani műsorunkban.