A hétvége győzelméről, vereségeiről, örömről, bosszúságról – a sportról

Székesfehérvár a sport városa.

Elég csak megemlíteni a Fehérvár FC labdarúgóit, akik rendre a bajnoki címért harcolnak, hol elnyerik azt, hol „csak” ezüst vagy bronzérmesek. A jégkorongozók, a Hydro Fehérvár AV nemzetközi bajnokságban vitézkedik, míg a fiatalok, a Fejérvári Titánok az Erste Liga mérkőzésein pallérozódnak, és még sokszor beleszaladnak egy, egy nagy pofonba, de meglepetésre már a legjobbakat is elkapták néhány mérkőzésen.

A sport az öröm forrása, a szurkoló jó mérkőzésekért, kedvencek sikerére áhítozva megy ki a stadionokba vagy a csarnokokba. Ez szerencsére többször megvalósul, mint nem. A mögöttünk hagyott hétvégén két csapatunk három mérkőzésen vett részt - a futball még most ébred rövid téliálmából, a kézilabdázókat, és a Hydro jégkorongozóit meg a pandémia szólította le a sport színpadáról.

A Fehérvári Titánok, az ifjú csapat kétszer is a jégre lépett, mindkétszer hazai pályán. Pénteken némi túlzással az egész ország jégkorong közvéleményét megrázta a hír, miszerint a srácok 4-3-ra legyőzték az Erste Liga listavezetőjét, az Újpest csapatát. Erre sokan nem számítottak, leginkább az Újpestiek, meglehet, a fehérváriak is csupán titokban remélték a győzelmet. Mert az esély nem náluk volt, de a sportoló azért lép pályára, hogy nyerjen, s nem azért, hogy vereséget szenvedjen. Az ifjak tiszteletre méltó tettet hajtottak végre.

- A kulcs a mai győzelemhez a kapusunk volt, lenyűgöző teljesítmény nyújtott. Mindemellett a játéktervünket is kifogástalanul végrehajtottuk. Most kezdődik számunkra a nagy menetelés, mivel szeretnénk a liga tíz legjobb csapata közé kerülni. Mi most kezdődjük a rájátszást és ma egy nagy lépéssel kerültünk közelebb a célunkhoz. Beszéltünk erről és a srácok remekül reagáltak rá. Az Újpest elleni szerencsénk volt, de teljesen megérdemeltük a győzelmet. Kemények voltunk, hatvan percig egymásért játszottunk, blokkoltunk és párharcokat nyertünk. Minden tiszteletem az Újpestnek, de úgy gondolom, hogy megérdemeltük ezt a három pontot – örvendezett Anatoli Bogdanov vezetőedző.

Tényleg megérdemelték. Az, hogy a Liga legjobb 10 csapata közé akarnak kerülni a hátralévő meccseken dicsérendő. Ehhez a jelen állás szerint egy csapatot, a Dunaújvárosi Acélbikákat kell megelőzni. A hátrány mindössze 3 pont, tehát egyetlen, rendes játékidőben aratott győzelem szükségeltetik jó esetben. Január 24-én itthon mérkőznek a dunaújvárosiakkal, de előtte és utána még jó néhány mérkőzés lesz hátra az alapszakaszból. Remélt győzelmekkel, reális vereségekkel.
Mint vasárnap a DVTK Jegesmedvék elleni meccsen. Ahol ugyanúgy 4 gólt szerzett a csapat, mint az Újpest ellen, csak öttel többet kapott, így 4-8 lett a vége.
Fiatalok…

A mester, Anatoli Bogdanov érthetően nem volt olyan boldog, mint két nappal korábban…

- A meccs egészét nézve csak gratulálni tudok az ellenfelünknek. Nagyon jól használták ki a hibáinkat, de próbáltunk azért ott lenni a nyakukon. Az első harmadban még sikerült egyenlítenünk, de aztán a másodikban két lehangoló gólt is kaptunk, ami után magához vette az irányítást a DVTK. Kicsit többet kellett volna birtokolnunk a korongot, nem csak bedobálni a sarokba. Az egyik csapat kreatív módon szeretett volna játszani, a másik pedig inkább szabadult volna a pakktól. Az eladott korongok jó lehetőséget biztosítottak a Miskolcnak a kontratámadásokra, ez volt ma a kulcspont a mérkőzésen.

Bizony, a rutin hiánya miatt még jó néhány ilyen mérkőzés lesz. A bajnoki kezdet előtt féltettük a srácokat, a hatalmas pofonoktól, a nyeretlenségtől. Pofonok jöttek, nyeretlenségről szerencsére nincs szó. Türelmesnek kell lenni velük, a játékosoknak pedig rengeteget kell melózniuk. Mindkét dologra nagy szükség lesz!

Az Alba Fehérvár kosárlabdacsapata kétarcú ebben a szezonban. Negatív a mérlegük, hiszen nyolcszor győztek, kilenc alkalommal alulmaradtak. Hazai pályán ötször kikaptak, és csak háromszor nyertek! Idegenben ötször diadalmaskodtak, négyszer hajtottak fejet a házigazdáik előtt. Ennél a ténynél mi sem jelzi jobban az Alba kétarcúságát. Az öt idegenbeli siker dicséretes, na de a hazai vereségek… A Falco elleni még úgy, ahogy elfogadható, hiszen akkor még nagyon ment a vasiaknak. A Szolnok elleni azért bosszantó, mert nyert meccset ajándékoztak a Tisza partiaknak. A Kecskemét és az elmúlt napokban a Paks és a DEAC elleni itthoni sikertelenség már felettébb bosszantó. A Nyíregyháza ellen 105-79 pedig elfogadhatatlan! Tessék mondani, egy csapat, ha nyer a bajnok aspiráns otthonában, az a másik három meccsén – Paks, DEAC, Nyíregyháza – miképp kaphat ki ilyen simán?

Mit mondott a Nyírségben játszott találkozó után Matthias Zollner, az Alba szakvezetője?

– Csalódott vagyok. A hazai csapat megérdemelte a győzelmet, ez nem kérdés. Van néhány dolog, ami továbbra is zavar, hiába beszélek ezekről hétről hétre. Ilyen mentalitást és hozzáállást régen nem láttam az általam irányított csapattól, mint amit a Nyíregyháza ellen mutattunk. Azt már én is megtanultam, hogy az Albában játszani megtiszteltetés, ebben a klubban mindenkinek kötelessége száz százalékon pörögni. Ezzel szemben ezúttal Pongó Marcellen kívül csak lézengtek a pályán játékosok, amit továbbra sem tudok elfogadni. Ezen feltétlenül változtatnunk kell.

Így igaz. Tényleg változtatni kell! Nem elég csak a szerelést kiküldeni a pályára, de mindenáron győzni akaró embereknek kell viselniük azt. Kevés akarni a sikert, de azért tenni, tenni kell. Nem keveset. Sokat, mindent. Magukért, a társakért, az önbecsülésükért, a szurkolókért, a városért.

Tulajdonképpen ennyi…