"A feladat nem változik, készülünk, edzünk, és nyerni szeretnénk." - interjú Csertői Auréllal

 2005. október 11., kedd. A legutóbbi bajnoki videós elemzése után délutáni edzésre készül az FC Fehérvár labdarúgó csapata. Az öltözőben az Edda dallamai mellett igazítják szerelésüket a játékosok, amikor Varga Endre technikai vezető lép a helyiségbe. "18 pontunk van!" - mondja, ami arra utal, hogy a Honvéd ismét első osztályú csapat, a Vidi pedig egyeduralkodóként vezeti a Borsodi Liga tabelláját. A hírt szolid taps kíséri, majd Farkas Balázs és Mario Bozic gratulálnak egymásnak, ugyanis a Honvéd hálójába rúgott góljaik újra érvényt nyertek. Örömujjongás nincs, de azért mégis vidámabban indul a csapat délutáni tréningre.

 - Milyen érzés mostanában Fehérváron dolgozni?

 - Biztos, hogy jobb, mintha a tabella hátsó régiójában foglalnánk helyet, de még nagyon az elején vagyunk. - vélekedik Csertői Aurél, az FC Fehérvár vezetőedzője, miközben kilépünk a Sóstói Stadion bejáratán. -  Még az őszi szezonból is nyolc mérkőzés van hátra, küzdeni kell tovább, aztán a végelszámolásnál meglátjuk, mire elég a munkánk. A feladat nem változik, készülünk, edzünk, és nyerni szeretnénk.

 - Eddig hét fordulón van túl a csapat, tudom, hogy ez a bajnokság első negyede. Azért arra mégiscsak régen, 16 évvel ezelőtt volt példa, hogy a Vidi a bajnoki tabella élén állt…

 - Nem vagyok valami nagy statisztikus, nem figyeltem, hogy a Fehérvár hol szerepelt az utóbbi években. Természetesen értékeljük, és a helyén próbáljuk kezelni, hiszen ez részsiker csupán. Sokat kell tennünk azért, hogy ezt a pozíciót meg is tudjuk tartani, vagy legalább a közelében tudjunk maradni.

 - Hogyan értékeled a csapat eddigi teljesítményét? - kérdezem ezt akkor, amikor az oly kedves eredményeket jelző tábla magasságában bandukolunk.

 -  A játék még messze van attól, amit elképzeltünk. Igaz, közelítünk hozzá, emellett az eredményességre nem lehet panasz, de tulajdonképpen ez még kevés.

 - Milyen edző Csertői Aurél?

 - Fogalmam sincs. - lepődik meg a kérdésen Csertői Aurél. - Ezt még nem lehet megmondani három-négy év edzői pályán eltöltött idő után. Az, hogy valaki milyen tréner, csak hosszabb távon derül ki, mindenesetre szeretnék eredményes lenni.

 - Ez alatt a rövid idő alatt ahol dolgoztál, mindig letettél valamit az asztalra. Gondoljunk a Siófok szárnyalására, és most tessék, itt a Vidi…

- Még a pályám elején vagyok, és remélem, ez a későbbiekben is működni fog. De mint mondtam, ezek csak részeredmények, a statisztikát pedig majd talán tízéves ténykedésem után kell elemezni, és akkor meg tudom mondani milyen edző is vagyok tulajdonképpen.

A műfüves pályán gyakorló utánpótlás-játékosok mellett haladunk el, ekkor kérdezek a 40 éves (ifjú) edzőtől:
 - Vannak terveid, kitűzött céljaid?

 -  Magyar profi edző hosszú távon ne tervezzen! - viccelődik a szakember, majd hozzáfűzi: - Ez sajnos így van. Ha eredményes az ember, akkor szívesen tervezget. Mindenkinek vannak álmai, céljai. A jelen állás szerint minél jobb helyezést szeretnék elérni az FC Fehérvárral, ez a legrövidebb távú célom.

 - Mi az a minél jobb eredmény? Mire lehet képes ez az együttes?

 - Érzésem szerint az ötödik, hatodik hely elérhető, és ha az megvan, akkor azt sikerként kell értékelni!

 Rövid sétánk végére értünk, a hátsó füves edzőpálya sarkán még a következő, Pécs elleni bajnokiról váltunk néhány szót, majd a 2004-2005-ös idény legjobb edzője elköszön, és máris játékosait gyűjti össze. Nincs megállás, munka van.