A 90 éves Pap Györgyöt köszöntötték a Tóvárosban

Pap György 1935. október 24-én Budapesten – amiként ő hangsúlyozza, azon belül is Újpesten – látta meg a napvilágot. Gyuri bácsi világéletében aktív volt, mind fizikai, mind társadalmi szempontból: 88 éves koráig kapált, sőt fát vágott a kertben, ezen kívül máig tagja az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület vezetőségének, az etikai bizottságnak.

Az ünnepeltet tóvárosi lakásában Mészáros Attila alpolgármester, a körzet önkormányzati képviselője köszöntötte hétfőn és a miniszterelnök gratuláló emléklapja mellett átadta neki Székesfehérvár Önkormányzatának ajándékát is.

„Most tudom kamatoztatni azt a sok fizikai munkát, amit évtizedeken át végeztem: autót ugyan már nem vezetek, de gyalog vagy vonattal bárhová eljutok. Ha például este későn jövök meg a vonattal, a vasútállomásról szívesen hazagyalogolok!” – mondja jókedélyűen a szülinapos, arra a kérdésre pedig, hogy miként telnek a mindennapok, egyből rávágja: „sok munkával, sok tennivalóval.”

Amint ugyanis megtudjuk, párjával, Gizellával még most is csinosítgatják, újítgatják lakásukat, ahová alig négy éve költöztek be Fonyódról. Hogy miért Székesfehérvárra? „Nagyon egyszerű a magyarázat: elsősorban a polgármester miatt, és azért, ahogyan ez a város működik, amilyen példásan rendben van itt minden! Az itteni gyermekek tisztelettudó viselkedése ugyancsak szembetűnő volt!” – árulja el az ünnepelt. Egyéves szorgos munka és keresgélés előzte meg a fontos döntést: először kiválasztották az öt legvonzóbb várost, végül a versenyt minden szempontból Fehérvár nyerte. Ezután találták meg az új lakásukat a Tóvárosban, ami a házaspár szerint nagyon jó környék, sok zöldfelülettel és kiváló közbiztonsággal. És igen, az is sokat nyomott a latban, hogy tapasztalatuk szerint Székesfehérvár vezetése megbecsüli az időseket, számít rájuk és tiszteli őket, sok-sok évtizedes munkájukért.

„Hatalmas kertünk volt Fonyódon, azt műveltük még a legutóbbi évekig is. Gyakorlatilag önellátók voltunk, de most már ezt a fajta munkát nem bírjuk.” – emlékszik vissza Gyuri bácsi, aki gyermekként, a II. világháború idején Szabolcsba költözött szüleivel a fővárosból. Az iskolák elvégzését követően aztán gyógypedagógusként helyezkedett el. Mint mondja, sok helyen volt állásban, általában vezető pozícióban, így a tanításra kevésbé jutott ideje. Dolgozott például a Vakok Állami Intézetében, majd egy átmeneti otthonban is, ami elég keserves munka volt. Később a velencei, majd a somogyvári gyermekotthonban kapott állást, utóbbit szerette talán a legjobban, ahol a társadalmi munkájáért miniszteri dicséretet is kapott. Sőt, ebben az időszakban a Somogy megyei idősügyi tanács elnökeként is aktívan segítette az idős embereket. „Az átmeneti otthonon kívül minden munkahelyem jó volt, szerettem dolgozni! Mindig részt vettem a társadalmi munkákban, szoktam is viccesen mondani, körülbelül egy házat tudtam volna venni ebből a munkából, ha azt megfizetik. De nem is az elismerésért csináltam, szerettem tenni az emberekért!” – összegez György, akinek két fia és három unokája van, s akinek a köszöntésére néhány napja közel húszan gyűltek össze a családból.

A 90. életévét egészen pontosan október 24-én betöltött ünnepelt még ma is igen aktív: a bevásárlást ő intézi, minden nap elolvassa, megnézi a híreket, s bizony az ország közéleti történéseit is figyelemmel kíséri, sőt az azzal kapcsolatos véleményét sem rejti véka alá. Ha valaki szeretne vele vitára kelni, nem lesz könnyű dolga, mert Gyuri bácsi esze vág, mint a borotva!