A 125 éves fehérvári katonazene ünnepe a Nyitrai úti Közösségi Házban

A magyar zene- és hadtörténet megannyi emléket hordoz a fúvós hangszerek hadi felhasználásáról. Ezek emlékeztetnek a korabeli „hangászok” az-az katonazenészek tevékenységére és a katonazene régmúltjára. A Rákóczi-szabadságharc dobosai, trombitásai, dudásai, nemcsak a csata hevében nyújtottak biztos kommunikációs pontokat a harcmezőn, hanem a lecsendesedett táborokban reményt és hitet adtak a katonáknak.

A 19. századra, a monarchiában a magyar katonazenekarok már olyan zenei együttesekké formálódtak, amelyek magukban hordozták a magyar nemzeti kultúra és öntudat igényét és jelképezték a szabadság iránti elkötelezett vágyat. A század végén a magyar nemzeti önállóság egyik legfontosabb vívmányaként jött létre a Magyar Honvédség, amelyhez később felállították a katonazenekarokat. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter 1896. április 18-án tette közzé a „Honvéd zenekarok szervezésére” vonatkozó intézkedéseit, amellyel elkezdődött a magyar katonazene önálló korszaka. Ekkor születtek a legszebb magyar történelmi indulók és vált a magyar katonazene egyedivé Európában.

A katonazenekarok helyőrségi szolgálati feladataik mellett állandó résztvevői máig a legmagasabb protokolláris rendezvényeknek. A katonazenészek fegyelmezett szolgálata napjainkban is a katonai hivatás tekintélyét erősíti, művészi munkájuk értékei pedig a magyar zenekultúrát gazdagítják.