2005-ben eredményesen szerepelt a Cornexi-Alcoa-HSB Holding

 Az oroszországi Szentpéterváron megrendezett női kézilabda bajnokság idején a honi csapatok nagy része pihent, és a bajnokság második szakaszára készült. Hiába van itt az év vége, a munka nem áll meg, hiszen a Superligában a Hypo és a Lipcse vendégeként lép pályára a Cornexi-Alcoa-HSB Holding, majd január 4.-én a Vasast fogadja a pontvadászatban. 2005 utolsó napjaiban azért maradt idő az értékelésre, és az ünneplésre. A Cornexi idén EHF-Kupát nyert, és három játékost - Balogh Beatrixot, Kenyeres Fannit, és Sugár Tímeát – adott a VB-bronzérmes válogatottnak.
  
 - A bronzérem megszerzése és az átadása óriási élmény volt számomra. – újságolja vidáman Sugár Tímea, a Cornexi-Alcoa-HSB Holding, és a magyar válogatott kapusa. - Érzésem szerint a válogatott kihozta magából a maximumot, és annak ellenére, hogy sokan nem bíztak bennünk, rászolgáltunk a harmadik helyre.
A 2005-ös év nagyon szép esztendőként hagy nyomot a naptáramban, nemcsak a VB-bronz miatt, hanem a Cornexivel elért EHF-Kupa elsőség miatt is. Az a menetelés olyan élményekkel vértezett fel, ami felejthetetlen, és nagyon sokat fogjuk mesélni egymásnak és a családunknak is.

 - Nagyon nagy eredményt értünk el a világbajnoki harmadik hellyel. – hangoztatja a kiváló szélső, Balogh Bea. - Igazi csapatként működtünk, tudtunk egymásért küzdeni a pályán és azon kívül is jól megértettük egymást.
Ez az évem jól sikerült, hiszen a kitűzött céljainkat el tudtuk érni idén. Az EHF-Kupa-győzelem mindenképpen ott van pályafutásom legkedvesebb első három eredménye között, azonban a VB-bronz nem szerepel a kedvenceim között, mert a saját teljesítményemmel ezen a szentpétervári világbajnokságon nem voltam elégedett.

 - Mivel életem első Világbajnokságán vehettem részt, így a már meglévő rutinomhoz, újabb tapasztalatokat gyűjtöttem. – mondja Kenyeres Fanni, aki betegen, de rendkívül boldogan tért haza Szentpétervárról. -  A csapattól nem ezt az eredményt várták, erőn felül teljesített a válogatott. Ez a bronzérem az első medál, amit Világbajnokságon szereztem, így különösen szépen csillog számomra. A csapat már egy éve készült együtt, kimondottan a VB-t tartva szem előtt. Nagyon örültem, hogy én is bekerültem a keretbe. Annyi időt töltöttünk együtt, amennyi szükséges ahhoz, hogy összeérjen az együttes.

 - Miben rejlett a válogatott ereje?

 - Az összetartás és a közös cél nagyon sokat jelentett, valamint abban, hogy sikerre éhes volt a társaság.

 - Ha számot kellene vetni a 2005-ös esztendővel, miként értékelnél?

 - Nagyon sikeres volt számomra a magam mögött hagyott év. EHF-Kupa-győztesnek vallhatom magam a Cornexivel, most pedig egy világbajnoki bronzéremmel gazdagodott a vitrinem. Akik pedig már erre az évre leírtak minket, azoknak üzenem: mindig az nevet, aki a végén nevet!