Varázslatos Vízizene vasárnap este az Alba Regia Szimfonikusoktól

A szabadtéri előadás különlegessége volt az is, hogy a közönség a Vitál Clubnak köszönhetően nem csak a partról, hanem csónakokból is hallgathatta az előadást.

Az elmúlt három hónapban, a járvány miatt Székesfehérváron is nélkülözni kellett a közösségi rendezvényeket mind a sport, mind a kultúra területén, de „Minden rosszban van valami jó” tartja a bölcs népi mondás. Az Alba Regia Szimfonkius Zenekar koncertjére négy hónapot kellett várni, de nagyon sokak örömére, a Sziget-koncert esőnapján, tavaszt idéző időben, de gyönyörű júliusi napsütésben hallgatták végig több százan Händl Vízizene-szvitjét. A tételek között Kiss Diána Magdolna színművész Weöres Sándor Gyönge ágam, édes párom és Kaffka Margit Petike jár című versét szavalta el.

Különleges koncert, különleges helyszínen, kezdte köszöntőjét a város alpolgármestere. Mészáros Attila örömét fejezte ki, hogy a néhány évvel ezelőtt felújított Csónakázó-tó szigetét választották a szervezők. Hosszú ideje kellett nélkülözünk a kulturális találkozásokat. A közönség érdeklődése, szeretete, a zenekar ötlete és a program megvalósítása is jól bizonyítja, hogy az elmúlt években Székesfehérvár kulturális élete nagyon sokat fejlődött. Továbbra is mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ehhez az anyagi hátteret biztosítsuk. Ehhez a hangversenyekre jegyet váltó közönség is nagyban hozzájárul, tette hozzá Mészáros Attila.

A klasszikus zenei gondolkodás és a közös lelkiség okán ma ismét megérezhetjük végre ismét azt az erőteret, a zene varázsát, amelyet csak az élő koncert adhat, emelte ki köszöntőjében ifj. Major István, a zenekar igazgatója. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tagjai a veszélyhelyzet időszakában színes, tartalmas összeállításokkal tartották online a kapcsolatot a közönséggel, és bár művészeti munkájuk a négy fal között zajlott, természetesen mindenki tervezte már az újbóli találkozásokat a közönséggel. A város életébe amilyen hamar lehetett, újra bekapcsolódtak: a zenészek „felszálltak” a Művészkaravánra és heteken át vitték a komolyzenét a különböző városrészekbe, idősotthonokba. A veszélyhelyzet elmúltával szerepet vállaltak a vasárnapi miséken és a szombati Művészkorzókon egyaránt.

A francia nyitány alatt még karcosan törtek a napsugarak a Csónakázó-tó apró hullámain. Visszakacsintottak a vonósok arcára és lágyan megringatták a vízen a csónakokat. Az oboa hangja csalta elő a levegőből a hosszúra nyúlt árnyakat, de a nap még hallotta a tó muzsikáját a Palotai úti házak felől. Az F-dúr szvit végén a túlparton, a horgony előtt egy kecsesen úszó hattyú bukkant elő a dallamok hullámát szelő K1-esek mögött. A búcsúzó napsugarak köszöntötték a D-dúr szvittet színesre festve a túlpartot miközben a hattyú, György királyként szelte a zene hullámait. A kacsák is békésen úsztak a vasárnap esti idillben és ezernél is többen láthattuk, ahogy a G-dúr szvit ünnepélyes trombita és kürt párbeszéde alatt légibemutatót tartottak a tó fölött. A nap aztán rózsaszínre festette a Rózsaliget magas fáit a távolban és a tóparti dallamok csendesen hazakísérték a vasárnap estét. (bg)