Üzen a múlt - a kékfestés története – bemutatták Burján Zsigmond új dokumentumfilmjét

A filmbemutatót egy kiállítás is kiegészítette Tóth-Mundrusz Anett népi iparművész munkáiból.

A magyar kékfestés 2018 óta az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség része, továbbá a Hungarikumok Gyűjteményébe is beletartozik. A hagyománynak komoly gyökerei vannak Székesfehérváron, hiszen városunkban több kékfestő üzem is működött. Napjainkban már nincs ilyen műhely a városban, többek között ezért is jelentős az Üzen a múlt – a kékfestés története című dokumentumfilm, amely feleleveníti a kékfestés helyi történetét, illetve a jelenben és jövőben rejlő lehetőségeit, szerepét.

Burján Zsigmond két, történelmi jellegű játékfilm után készítette el legújabb alkotását. Mint mesélte, az ötlet egy kórházi tartózkodás alkalmával született. A rendező két évvel ezelőtt találkozott Dr. Montksó Valéria osztályvezető főorvossal, akinek a felmenői kékfestéssel foglalkoztak Székesfehérváron.

A bemutató előtt Gonda Emma, a Magyarországi Alkotóművészek Közép- és Nyugat-dunántúli Regionális Társaságának elnökségi tagja köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta, a film egy különleges alkotás, amely Fehérvár iparával, iparosaival foglalkozik. A történet a múltban kezdődik és a jövőbe tart.

A filmben elhangzott, hogy a 19. század végén több száz kékfestő műhely működött Magyarországon, a későbbi ipari átalakulás azonban megtörte ezek folytonosságát. A nagy műhelyek megszűntek, átalakultak, de néhány családi vállalkozás továbbvitte a mesterséget, alkalmazkodva az idők változásaihoz.

A Montskó család generációkon át meghatározó szerepet játszott Székesfehérvár kékfestő mesterségében, erről egy könyv is született, melyet 2010-ben adtak ki „Montskók, a kékfestők” címmel. A szerző, Montskó Lajos dédapja, Montskó Flórián a Szepességből jött Székesfehérvárra, családja legkisebb fiúgyermekeként, az akkori szokásoknak megfelelően elment a kötelező kétéves vándorútra „szerencsét próbálni”. A mai Alba Pláza területén, a hajdani Felmayer-gyárban helyezkedett el, itt sajátította el a kékfestő mesterséget, rengeteget dolgozott. Felismerve az akkori igényeket, a Montskó család megnyitotta saját kékfestő üzemét a Csapó utca 14. szám alatt. Sokat vásároztak is, árucikkeinek óriási keletje volt. A műhely megszűnése után Flórán fia és unokája, idősebb és fiatalabb Montskó Ferenc folytatta a családi vállalkozást, immár a Csónakázó-tó mellett, a csatornaparton létesített üzemben egészen 1951-ig. A család Istentől kapott, különös kegyelemként tekintett a kékfestés tudományára, és nagyon szerették a munkájukat.

Az államosítás és a tömegtermelés miatt a kis üzemek jórészt megszűntek, majd a későbbi védelemnek köszönhetően a kékfestés lendületet kapott és újjáéledt, napjainkban öt ilyen üzem van hazánkban. A film által bepillanthatunk az 1906 óta folyamatosan működő, ötödik generációs Győri Kékfestő Műhelybe, ahol mind a mai napig hagyományos módon készítik a díszes kelméket és megismerhetjük Tóth-Mundrusz Anett népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere, viseletkészítő munkáit is. Az agárdi alkotó rámutat, hogy a kékfestő anyagnak számos színvariációja létezik. A népviseletek mellett készülhetnek belőle a mai kornak megfelelő ruhadarabok, táskák, dekorációs tárgyak, melyek abszolút „beleférnek” a hétköznapjainkba.

A filmbemutatón részt vett Lehrner Zsolt alpolgármester, aki szerint a témaválasztás örömteli, hiszen a kékfestés történetét eddig kevesen dolgozták fel, a székesfehérvárit pedig egyáltalán nem. Ugyancsak jó hír, hogy Burján Zsigmond felépülve, önmagára találva ismét dolgozik, és legújabb munkájával megörvendezteti a közönséget.

A résztvevők egy kiállítást is láthattak a Szent István teremben Tóth-Mundrusz Anett munkáiból, majd a vetítést kerekasztal-beszélgetés követte a szereplőkkel. A filmet a Fehérvár Televízióban is levetítik majd.