Főiskolai tanári kinevezését vette át Dr. Szabó Péter rektortól és Dr. Rátz Tamara tanszékvezető-asszonytól, Dr. Régi Tamás - a Kodolányi János Egyetem Turizmus Tanszékének oktatója. Kulturális és vizuális antropológiai valamint kutatói pályája mellett, hosszú évek óta aktív résztvevője a hazai és nemzetközi felsőoktatásnak egyaránt. A kodolanyi.hu-nak adott interjúban az intézményhez fűződő viszonyáról is beszélt.
Dr. Régi Tamás a Miskolci Egyetemen szerezett alapdiplomát, majd az angliai Leeds Metropolitan University-n doktorált turizmusantropológiából. Ezt követően, nagy-britanniai egyetemeken tanított, majd a dél-koreai Keimyung University Szociológia tanszékén kapott Associate professor-i állást. Később visszatért Angliába, és az Oxfordi Egyetem Queen Elizabeth House vendégkutatójaként dolgozott. 2015-ben tért haza Magyarországra. A Kodolányi János Egyetem mellett, a Közép Európai Egyetemen is oktat. Egy korábban – az agra.hu-n megjelent – interjúban elmondta:
„Több, mint húsz évvel ezelőtt jártam először Afrikában, és azóta körülbelül három évet töltöttem a kontinensen. A kutatásomat főleg a Dél-Etiópiában élő félnomád murszi nép körében végeztem, de emellett írtam könyvet Egyiptomról, részt vettem filmes utazásokon Dél-Afrikában, Botswanában, Zambiában, Tanzániában és utazgattam Ugandában és Kenyában.”
- Kulturális antropológusként beutaztad a világot, életpályádat számtalan élmény színesíti. Számunkra idegen kultúrákat figyelhettél meg testközelből, sok érdekes emberrel találkoztál. Rendszeresen publikálsz, tapasztalataidat pedig első kézből osztod meg a hallgatóiddal. Melyik környezetben érzed igazán otthon magad: Budapesten az egyetemi előadóban kollégáid és a diákok gyűrűjében vagy Afrikában terepmunkán?
- Valószínű azért foglalkozom ennyi mindennel, mert elég hamar ráunok egy-egy dologra. Igazából addig izgat valami, amíg az újdonság erejével hat és kihívások elé állít, de amint megoldottam a feladatot, elvégeztem a munkát, a többi nem nagyon foglalkoztat. A munkám gyümölcse nem különösebben szokott érdekelni. Az út jobban érdekel, mint a végállomás. Így mindenhol jól érzem magam egy ideig, aztán szeretek váltani és áttérni valami másra. Mindig is szerettem tanítani, de a szüneteket nagyon vártam, mert akkor tudtam menni terepre, vagy más munkákat csinálni. Az utóbbi években ipari alpinistáskodtam, biciklis futárkodtam, hogy csak néhányat említsek a hobbijaim közül. Említetted a repülést: azt már egy ideje nem szeretem, mióta gyerekem van elkezdtem félni a repüléstől.
A világ globalizálódik, követhetetlen tempóban fejlődik. Véleményed szerint milyen negatív, illetve pozitív hozadékai vannak ennek a folyamatnak, például az oktatás, a kutatások vagy a nem nyugati típusú kultúrák visszaszorítása szempontjából? Mik a tapasztalataid ezeket illetően?
Természetesen senki nem látja át egészében a jelenlegi emberi civilizáció működését, de még csak részterületeit sem annyira, hogy biztosan jósolni lehessen. A világ mindig is globalizálódott, a kérdés inkább az, hogy mekkora tempóban és egy-egy régióra ez miként hat. Például Afrika számos területei a mai napig képtelenek részt venni abban a fogyasztói kultúrában, amiről mi azt gondoljuk, hogy az egész világot uralja. Valóban sok társadalom a világon egymáshoz hasonló szimbólumokban kezd hinni, de még nagyon messze vagyunk az egységes emberi kultúrától. Én antropológusként valóban mindig azt néztem, hogy egy-egy kisebb közösségnek milyen lehetőségei vannak az erőszakos tömegkultúrával szemben. A turizmus pont egy ilyen jelenség, amin keresztül tökéletesen bemutatható, hogy milyenek vagyunk és hogy hogyan működik a globalizációnak nevezett jelenség.
Turizmus Tanszék, szinte minden nagyobb magyarországi felsőoktatási intézményben van. Miért pont a Kodolányi? Milyen szálak fűznek az intézményhez?
Angliában doktoráltam egy turizmus antropológiai kutatással. Amikor onnan hazatértem, akkor a turizmus területén a Kodolányin működő turizmus tanszék az egyik, ha nem a legjobb turizmus tanszék volt az országban, ahol a kutatás is fontos volt. Illetve egy olyan befogadó közegre találtam, amiért a mai napig hálás vagyok az intézménynek. Ez 10 évvel ezelőtt volt, és a véleményem azóta sem változott.
Hová utazol legközelebb?
Még nem tudom. Nemrégen tértem haza Zimbabwéből, Mozambikból és Zambiából. Antropológiai terepmunkát végeztem a Zambézi-Luangwa folyók összefolyásánál a csikunda népnél. Ez számomra egy újfajta terep, más, mint amikkel eddig foglalkoztam. A Néprajzi Múzeum munkatársaként az ezen a területen korábban összegyűjtött tárgyakkal kapcsolatban kezdtem itt dolgozni, de az egyik téma hozta a másikat, és jelenleg egy nagyon összetett néprajzi, antropológiai kutatásban találtam magam.
