Újraavatták a „69-es előre!” I. világháborús emlékművet a Vörösmarty téren

„Kértem a levéltárunkat, hogy nézzük meg, hogyan számolt be a korabeli sajtó erről az eseményről. Az egyikük, az ezred nevében mondott köszönetet a városnak, illetve adta át az emlékművet annak gondozásába: „Most azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok mélyen tisztelt polgármester úrhoz, hogy ezen emlékszobrot, melyet tradíciókon épült bajtársi érzésünk emelt, szíves gondozásába átvenni azzal meleg szeretettel és kegyelettel megőrizni kegyeskedjék, mint amely érzelmekkel bajtársaim azt létrehozták.” - idézte beszédében Dr. Cser-Palkovics András polgármester a korabeli sajtót, majd így folytatta:
"Beszámolók alapján, 1931. június 16-án, több ezer ember kíséretében elmondták ezeket a gondolatokat, mintegy átadva ezt az emlékszobrot a város közösségének. Megbízva ezt a közösséget, hogy ápolják, - ne csak magát az emlékművet, hanem rajta keresztül azoknak az emlékét is, akikről ez az emlékmű szólt. Simon Sándor polgármester úr, amikor átvette ezt az emlékművet, a következő gondolatokat mondta. „Történelmi városban vagyunk, történelmi levegő füröszti lelkünket, attól illatos itt minden bokor, minden fűszál. Szent e földnek minden rögje, honfivértől áztatott e föld, erős vára a tiszta honszeretetnek. Azt céloztuk e művészi alkotás létesítésével, hogy örök időkre hirdesse a magyar vitézséget. Tanítsa és a nap minden órájában emlékeztesse, figyelmeztesse a kedves magyar ifjúságot kötelességteljesítésre, hazaszeretetre, lemondani tudásra és önfeláldozásra. Ide zarándokolunk el szüntelen, hogy megpihenjünk. Itt sírjuk el könnyeinket, szenvedéseinkre itt keresünk enyhülést, elvezetjük ide kis gügyögő unokáinkat is, hogy e sírhalomnál, már zsenge korukban megtanulják Istent dicsérni és a hazát mindhalálig szeretni. Itt szárnyal fel fohászunk a magasságok felé, határainkért, az ősi jogos birtokainkért és ölelkezünk össze elköltözött apáink, testvéreink és gyermekeink szellemével. Itt akarunk erőt meríteni a jövő elkövetkezendő nagy harcaihoz. A montellói csata évfordulóján, egyúttal a hősök hivatalos emlékünnepén vesszük gondozásba ezt az újabb emlékművet, azzal a kötelességgel és szent elhatározással, hogy azt minden vész és viharral szemben megvédelmezni kötelességemnek tartom.” - idézte Dr. Cser-Palkovics András Simon Sándor egykori polgármestert, majd rámutatott, hogy a város évtizedekig eleget tett kötelezettségének, a felelősséget a megyével közösen felvállalta, így az emlékmű - a vészterhes idők dacára is - a helyén áll. Végezetül a polgármester köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik közreműködtek az emlékmű felújításában.

„Akár a Budai, a Balatoni, a Széchenyi vagy a Palotai út felől érkezünk ide, a Vörösmarty térre, szembetaláljuk magunkat Bory Jenő szobrával, a rohamra induló, szuronyt szegező, 69-es katona alakjával. S mintha csak most hangzott volna el a vezényszó: 69-esek, előre! A katona puskát tartó keze, az arc feszült figyelme, a harcnak az a pillanata, amelyben eldől élet vagy halál. Az évekig tartó nagy háború sok-sok millió áldozatának élet-halál harcát örökíti meg a szobrász, emléket állítva a Székesfehérvári 69-es Gyalogezred katonáinak. Az 1859-ben alakult, előbb Jellasics majd Paul von Hindenburg nevét viselő, rövid ideig Rudolf trónörököst is tulajdonosaként tisztelő, a közös osztrák magyar hadsereg részeként Székesfehérvárra kerülve lett magyarrá. A Fejér és Tolna megyéből besorozott újoncok, magyar legények, akik a nagy háborúban tanúsított bátor magatartásukkal aranyérmes vitézekké lettek. Ott vannak az olasz, a román, a lengyel és a szerb frontokon, hősi helytállásukon megtörik az orosz arcvonal. Bátrak, elszántak, magyar honvédek. Székesfehérvári katonák. Ők a mi hőseink, akiknek méltó emléket állított a város, akik elszánt helytállását ércbe öntötte a művész. Akinek emlékművét a mai magyar honvédek tiszteletadásával újra felavatjuk, hogy a 69-es gyalogezred hősi magatartását ne törölje ki a város polgárainak, látogatóinak emlékezetéből az idő, hogy hősi helytállásukat, önfeláldozó hazaszeretetüket megőrizze az emlékező tisztelet. Ahogy 1931-ben a polgármester úr fogalmazott: tanítson ez a szobor önfeláldozásra es hazaszeretetre, adjon erőt mindnyájunknak, és a jövő nemzedékének harcaihoz.” – mondta el ünnepi beszédében Vargha Tamás, honvédelmi miniszterhelyettes.

A köszöntőket követően koszorúzással folytatódott az avatóünnepség. Székesfehérvár Önkormányzata nevében Dr Cser-Palkovics András polgármester, a Fejér Megyei Önkormányzat képviseletében Dr. Molnár Krisztián elnök koszorúzott. Szintén elhelyezte az emlékezés koszorúját Vargha Tamás miniszterhelyettes és Törő Gábor országgyűlési képviselő. A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság nevében Huszár János altábornagy, parancsnok és Benda László ezredes, továbbá a Honvédség és Társadalom Baráti Kör, illetve a Katonai Emlékpark Pákozd képviseletében Balassa István nyugállományú ezredes rótta le kegyeletét. Brájer Éva és Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármesterei, Kovács Béla Sándor és Viza Attila önkormányzati képviselők, valamint a megjelent vendégek ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait a szobor talapzatánál.