Újoncként a dobogóra

Jó recept, válogatott alapanyagok, kreativitás, és persze némi szerencse is kell ahhoz, hogy valaki Lecsókirály, vagy Lecsókirálynő legyen a Fehérvári Lecsófőző Vigasságon. Tavaly a Dreamburger csapatánál volt meg ez az együttállás, a csapat képviseletében Deres Hajnalka vehette át a lecsókirálynői címet Brájer Éva alpolgármestertől.

Tudjuk, hogy a zsűri mindig, mindenhol nehéz helyzetben van, ha szubjektív dolgok alapján kell megállapítani a helyezéseket – a Lecsófőző Vigasság zsűrije azzal vágja át a gordiuszi csomót, hogy Fortunára bízza a sorrend eldöntését a legjobbnak talált lecsók között, de azért a legjobbak közé sem könnyű bekerülni.

– Mi kell a nyertes lecsóhoz?

– Mindenképpen az argentin marhahúsgombócunk, ezzel sikerült tavaly megnyernünk a lecsófesztivált – mondja nevetve Deres Hajnalka. – Mivel mi ezzel a hússal dolgozunk, erre alapoztunk, csak most nem sütve: kis gombócokat formáltunk belőle, megfőztük, csináltunk hozzá egy lecsóalapot, és ezzel sikerült nyernünk. Semmi titok nincs benne, nem volt más összetevő – illetve benne volt még a szívünk-lelkünk, és a közös főzés öröme. Négyen főztünk a hatfős csapatból – én magában a főzésben nem is vettem részt, mert a barátnőm nagyon finoman főz, rajta múlott, hogy ilyen finom lett. Sőt, meg se kóstoltam, mert a gyomrom nem bírja a lecsót.

– Versenyről lévén szó, felmerül az edzés kérdése. Főztek együtt korábban is bográcsos ételeket?

– Nem, sőt, még bográcsunk se volt, a főzés előtt két nappal vettem egyet. Hirtelen ötlet volt, hogy induljunk a Lecsófőző Vigasságon, korábban csak nézőként voltunk jelen. Beneveztünk, összeírtuk és megvásároltuk a hozzávalókat, majd a fesztivál napján elindultunk a helyszínre. És elsők lettünk.

– Az idei Lecsón indulnak?

– Még nem döntöttük el – meg egyébként is, tudunk ennél jobbak lenni? Ha indulunk, azért tesszük, hogy főzzünk egy finomat magunknak, és valószínűleg nem is zsűriztetjük. Lehet, hogy nem is lecsót készítünk, hiszen bármit lehet főzni. Sokan főznek-sütnek például tárcsán – isteni illatok terjengenek egész délelőtt.

– Elmondaná a kezdők számára, hogyan zajlik a verseny?

– Időben kell érkezni, mert csak a kora reggeli órákban lehet autóval bevinni a helyszínre a hozzávalókat, utána lezárják a területet. Nagyon sokan indítják azzal a napot, hogy csinálnak egy reggelit, és csak azután fognak neki a lecsónak, hiszen azt délnél korábban nem lehet zsűriztetni. Vannak olyan csapatok, amelyek előre felaprított alapanyagokkal jönnek, így bőven van idejük a lecsó előtt vagy mellett mást is főzni. A húsgombócokat mi is előző nap készítettük el: este nyolc körül álltunk neki megformálni a gombócokat, az óriási mennyiség miatt ez legalább két órán át tartott, utána több mint két óra kellett a kifőzésükhöz, így hajnali egyre végeztünk velük. A versenyen aztán már csak a lecsóra kellett koncentrálnunk – és arra, hogy a megadott időre készüljön el.

– Hogyan kell a lecsót a zsűri elé tálalni?

– A legtöbben arra mennek rá, hogy magyaros jellegű legyen a tálalás, például szőlőlevél és egy kis pálinka legyen mellette. Mi pont ezt nem akartuk, és próbáltuk ennél kreatívabb ötlettel előállni. A lecsóra fektetett gombócokból egy mackópárt formáltuk, és betakartuk őket pirított baconból „szőtt” takaróval. Az ötlet a helyszínen született, és a zsűri is meglepődött, mert ilyen tálalást még nem kaptak. Örültünk, hogy a legjobbak közé kerültünk, és utána már csak a szerencse kellett hozzá, hogy a sorsolás során mi legyünk az elsők – így a zsűri mellett Fehérvár Szépének köszönhetjük a lecsókirálynői címet, mert ő húzta ki a kalapból a helyezéseket.