Újabb domborművel gazdagodik a Székesfehérvári Múzeumi Panteon

Radetzky Jenő Székesfehérvár és Fejér megye díszpolgára, akinek természettudományos és tanári tevékenységét számos szakmai díjjal is elismerték. A neves ornitológus nevéhez fűződik a Chernel István Madárvárta 1955-ös létrehozása Agárdon, amely az édesapja által alapított, és a II. világháborúban elpusztult dinnyési Madárvárta utódaként működik.

Radetzky Jenő életműve előtt tisztelegve 2017. november 11-én, szombaton 11.30 órakor avatják fel emlékdomborművét a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületének falán. Nagy Benedek szobrászművész bronzból készült alkotása Székesfehérvár Önkormányzatának támogatásával valósult meg, emléket állítva a székesfehérvári múzeum halhatatlanjai között a neves ornitológusnak. 

Az avatóünnepség előtt, 10 órától a Marosi Arnold Múzeumi Könyv és Régiség Látványtár, a „Tárgyalkotó hagyomány – Fejezetek Fejér megye néprajzából” című néprajzi állandó kiállítás, valamint a Radetzky Jenő munkásságát, műveit bemutató kamarakiállítás is ingyenesen látogatható. A szombati programra minden érdeklődőt szeretettel várnak!

A neves ornitológus az akkor Fejér megyéhez tartozó Tárnokon született 1909-ben. Előbb Budán, a Werbőczy Gimnáziumban tanult, majd Székesfehérváron a Ciszterci Gimnáziumban érettségizett. Természetrajz‒földrajz szakon végzett 1932-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Édesapja, Radetzky Dezső vezette be a madártani kutatásokba. Pályáját a székesfehérvári múzeum díjtalan gyakornokaként kezdte, Madárkataszter a Velencei-tóvidékről című munkáját a múzeum jelentette meg 1936-ban. 1937-től Székesfehérváron, az Állami Ybl Miklós Reálgimnázium, majd 1950-1970 között a József Attila Gimnázium tanára, a biológia megyei szakfelügyelője. 

Az István Király Múzeum „természettudományos kiserődjeként” működő Madárvártán nyaranként diákokat nevelt a madarak, a természet szeretetére, megbecsülésére, védelmére, tudományos kutatókat, madárbarátokat fogadott, segített. Kezdeményezésére több területet is védetté nyilvánítottak Fejér megyében, ahol néhány év alatt megszaporodtak a védett madarak (pl. a Velencei-tavi madárrezervátum, a sárszentágotai szikes táj, a nádasdladányi, abai, sárszentmihályi, seregélyesi, szabadbattyáni és mohai park). 1964-ben megalakította a Fejér Megyei Madárbarátok Körét, amelynek működése szinte az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Szerepet vállaltak a madarak védelmében, téli etetésében, megszámlálásában, tudományos kutatásában és az ismeretterjesztésben. Számos tanulmánya, cikke jelent meg a megyei és az országos folyóiratokban (Természet Világa, Búvár, Élet és Tudomány).