Nagy ünnep a karácsony. Isten Fia ember lett. Isten Fiában mi is az Isten fiai lettünk. Szeretetében nem elutasított bennünket bűneinkben, hanem értünk jött el, egy lett közülünk. Testében kiegyenlítette adósságunkat és minket szabaddá tett Isten országára.
Isten a szeretetet újjáalkotta: új emberré lettünk, új életet élhetünk. Van módunk a bűnnel leszámolni, a megváltott életet befogadni, Isten Fiához csatlakozni. És ha ebből valamit megértettünk, akkor ez megváltoztatja életünket!
A megajándékozott ember örömével akarunk másoknak örömet szerezni, benső gazdagságunkból akarunk másokat is részesíteni. Túlcsorduló örömünk éri el társainkat. Az Istentől kapott lelki öröm akar másokat is örvendezőnek látni. Itt már nincs semmi kényszerűség, semmi számolgatás, semmi aggodalom: ki ne felejtsek valakit! Itt öröm van és az öröm áradása. Csodálatos tapasztalat!
Jó látni az arcokon megjelenő mosolyt, a kisimuló ráncokat, a megenyhülő tekinteteket. És jó tudni, hogy Isten karácsonyi ajándéka, hogy mi az ő szeretetét adhatjuk tovább. Sugározzuk Isten szeretetét mindenkire a lélek igaz örömével, hogy életünk Istennek dicsőségére, embernek örömére és békességére legyen. Mert karácsony ünnepe küldetést jelent, egy életformát és nem pusztán egy szép ünnepet, egy évben egy-két szép napot az esztendő végén. Egy új életet jelent, amely egyre közelebb visz ahhoz az isteni szeretethez, amely a gyermek Jézust elhozta közénk. Ezt szeretnénk megmutatni, átadni, segíteni megérteni, megérezni – nemcsak ünnepkor, hanem a mindennapokban.
A katolikus plébániákon a közösség újraépítése sürgető feladat. A közelmúltban programot hirdetett a püspökség az egyházmegye plébániáinak, amely megújulást hirdet Michael White és Tom Corcoran Újraépítve című könyve alapján. Ez a könyv egy sikeres példát mutat be humorosan, ahol a hívek száma néhány év alatt megháromszorozódott. Fontos kérdés, hogy mi lesz az egyházunkat elhagyókkal. Szeretnénk, ha a hívek eljutnának az „itt nem lehet csinálni semmit”-től, az „Istennel minden lehetséges”-ig. Egy plébánia életébe sokminden beletartozik, kezdve a templom melletti parkolás kérdésétől a prédikációkon keresztül a pénzügyekig vagy az önkéntes munkáig, ami átalakítja a templomba járók életét. Az újraépítés egyik fő célkitűzése, hogy vonzóvá tegyük az egyházat, s ehhez sok segítséget ad ez a könyv. Mindannyian meghívást kaptunk, hogy elinduljunk az elvesztett bárányok után. És ehhez mindenki szolgálatára szükség van! Hogy hogyan tudjuk elérni azokat, akik teljesen távol kerültek Jézustól? Nem kell messzire mennünk, mindegyikünk körül vannak olyanok, akik eltávolodtak az egyháztól, Istentől. Fel kell tennünk a kérdést: hogyan tudjuk megszólítani őket? Mert az örömhírt el kell mondanunk mindenkinek, Isten igéjét hirdetnünk kell, mert az ma is él és megszólítja az embereket. Nem csupán néhány aktivistára van szükség, hanem az egész közösség szolgálatára! Tanítvánnyá lenni azt jelenti, hogy mi magunk megpróbáljuk élni azt, amire másokat hívunk. Célunk tehát, hogy akik már az egyházhoz tartoznak, kimondják: tanítvány akarok lenni! Azt szeretném, hogy Jézus az életem középpontja legyen, és azt szeretném, hogy másokkal is ez történjen! Az evangélium olykor szétválasztja Jézus hallgatóságát a tanítványokra és a sokaságra. A tanítvány ma is átadja önmagát, és úgy él, mintha a templom a saját háza lenne.
Ugrits Tamás pasztorális helynök koordinálásával elindult egy együttgondolkodás plébániáink küldötteivel. Keressük a megújulás lehetőségeit, de ezt a csak a Szentlélek fényében, az ő ajándékaival valósíthatjuk meg!
