Tudományos konferenciával emlékeztek IV. Bélára és korára szombaton a Városházán

Dr. Csurgai Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója köszöntőjében felelevenítette: 2014-ben Fehérvár az Árpád-korban, 2015-ben Király és városa, 2016-ban Fény és árnyék a középkori Fehérvár történetében, 2017-ben III. Béla és kora, míg 2018-ban Pénzverés és temetés: bevezetés két kiállításhoz címmel rendeztek a város történelmi rangjához méltó tudományos ülést a Városháza Dísztermében.

"A 2013-as esztendő Szent István Emlékév volt, amelynek keretében átalakult a Királyi Napok rendezvénysorozata és vállaltan egyfajta történelmi tematikájú fesztivállá szerettük volna, szeretnénk fejleszteni."

"Akkor megfogalmaztuk, hogy a különböző programokon belül legyenek olyan tudományos programelemek is, amelyek a szellemi tartalmát adják a ma már másfél hetes rendezvénysorozatnak, így indult ezen konferenciák sora". - emelte ki köszöntőjében Dr. Cser-Palkovics András.

A konferencia nyitóelőadását Weisz Boglárka, a Városi Levéltár és Kutatóintézet - MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa tartotta „IV. Béla és a városok” címmel. Mint előadásában kiemelte IV. Béla király a tatárjárást követően kezdett a városfejlesztésekre koncentrálni, „a városok szülőatyjának” nevezte az uralkodót.

Zsoldos Attila, akadémikus, a Városi Levéltár és Kutatóintézet és a MTA-BTK munkatársa „IV. Béla és az ország közepe” című előadásában hangsúlyozta:

IV. Béla kora meghatározó jelentőségű a város életében, hiszen ő volt az az uralkodó, aki városi kiváltságlevelet adományozott Székesfehérvárnak és ezzel kijelölte azokat a jogi kereteket, amelyek mentén a város élete a továbbiakban folyt.

„Az ország közepe” - ez nem egy település volt, hanem egy olyan terület, amely valóban a Kárpát-medence központja és amelyet ha egy háromszögnek képzelünk el, akkor annak Esztergom, Óbuda és Székesfehérvár volt a három csúcspontja.” - emelte ki előadásában Zsoldos Attila, akadémikus, aki hozzátette: „ebben a régióban jelentős változások mentek végbe a vizsgált időszakban; Esztergom megmaradt érseki székhelynek, de kereskedelmi jelentőségéből veszített, főként a tatárjárást követően. Székesfehérvár megőrizte a szakrális központ szerepét, míg Buda fejlődése is elindul és a késő középkorra a Magyar Királyság fővárosnak tekinthető központjává válik.”

Tudományos konferencia IV. Béla királyról a Városházán

Kertész Balázs, a Városi Levéltár és Kutatóintézet tudományos munkatársa: „IV. Béla és a koldulórendek” című előadásában elmondta:

IV. Béla uralkodása alatt kiemelten fontos eseménysorozatnak számít az, hogy három koldulórend is megtelepedett a Magyar Királyság területén; a domonkosok, a ferencesek és az ágoston-rendi remeték.

IV. Bélának a domonkos renddel különösen is bensőséges kapcsolata alakult ki, ennek bizonyítéka, hogy a Nyulak szigetén, azaz a mai Margit szigeten a hitvesével, Mária királynéval együtt alapított egy apácakolostort, amelyet a domonkos rendi szerzetesek felügyeletére bízott.

Ebbe a kolostorba hozták át IV. Béla király és Mária királyné lányát, Margitot, akit majd csak a XX. században, 1943-ban avattak szentté. Szintén a bizalom jele volt, hogy az uralkodó a domonkos rendet bízta meg a kunok keresztény hitre való térítésével.

A tudományos konferencia Veres Kristóf György, az ELTE doktorjelöltjének "IV. Béla okleveleiről" szóló értekezésével folytatódott, majd Kolláth Ágnes, az MTA BTK Régészeti Intézetének tudományos segédmunkatársa pillanatképeket mutatott be a székesfehérvári szőlőhegy múltjából.

Az eseményen részt vett Spányi Antal, megyés püspök, Róth Péter, alpolgármester és Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum megbízott igazgatója is.