A Toldy Ferenc-díjat a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alapította oktatók, kutatók, muzeológusok és tanárok irodalomtörténeti munkásságának elismerése céljából. Román Károlyt, Székesfehérvár díszpolgárát Toldy-díjjal tüntették ki pénteken a Vörösmarty Társaság termében. A díjazott tiszteletére az ünnepségen előadást tartott dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az MTA tudományos főmunkatársa Dunántúliság az irodalomban címmel.
Az ünnepeltet és a hallgatóságot dr. Bakonyi István irodalomtörténész, a MIT Fejér Megyei Tagozatának elnöke köszöntötte elsőként: „A Toldy-díjat Toldy Ferencről, a 19. század meghatározó irodalomtörténet-írójáról, kritikusáról nevezték el. Az 1981 óta létező díjat az első esztendőben a 90 éve született Mohácsy Károly kapta meg, amiben tanári és tankönyvírói érdemei is benne voltak. Rajta kívül még 1986-ban is kitüntettek egy fehérvári tanárt, Blatt Györgyöt. Ebben az esztendőben annak a Román Károlynak ítélték a díjat, aki a város oktatásának és irodalmi életének megkerülhetetlen egyénisége.”
Brájer Éva alpolgármester köszöntőjében Román Károly munkásságát, életpályáját tanítványainak a szavait idézve méltatta, akik a Vasvári Pál Gimnáziumban ismerték meg a tudós tanárt: „Kneifel Imre visszaemlékezése szerint filozófiatörténetet tanított, a görögökről, a rómaiakról. A gondolkodás művészetéről úgy volt képes átadni gondolatait, oly mélyreható, érdekes módon mutatta azt meg, hogy az egy életre alapjává vált a gondolkodásának: nyitottá tette az ilyesfajta dolgok iránt. Zseniálisak voltak színielőadásai, fantasztikus volt, amit a gyerekekkel elért.” Brájer Éva Kubik Annát is idézte, aki az önzetlen, nagy tudású tanárember részéről családi fogadtatásra talált, és aki a maximalizmus igényét alakította ki benne. Az emberség, a szakmaiság méltatásaképpen gratulált az alpolgármester Román Károlynak.
A díjazott tiszteletére az ünnepségen előadást tartott dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az MTA tudományos főmunkatársa Dunántúliság az irodalomban címmel – többek között Zrínyi Miklós, Berzsenyi Dániel és Babits Mihály költészetének jellemzőit belefoglalva gondolatmenetébe. Dr. Sebők Melinda irodalomtörténész, a MIT Fejér Megyei Tagozat vezetőségi tagja Egy dunántúli költőnemzedék három arca című előadásában az 1920-as évek három költőjéről, Nagy Lászlóról, Takács Imréről és Fodor Ádámról beszélt. A díjátadón közreműködött Bobory Zoltán költő, a Vörösmarty Társaság elnöke, aki ünnepi köszöntőként írt versét olvasta fel.
Román Károlynak a Toldy Ferenc-díjat dr. Sipos Lajos irodalomtörténész, professzor emeritus, a MIT tiszteletbeli elnöke adta át. Laudációjában az odaítélt elismerés kapcsán a következőket fogalmazta meg: „ A Magyar Irodalomtörténeti Társaság ezzel a döntésével fejezi ki nagyrabecsülését, tiszteletét és háláját azért a példát adó, kultúramentő, kultúrateremtő és kultúraközvetítő munkáért, amit a tanár úr Székesfehérváron, a Vasvári Pál Gimnáziumban, Fejér megyében, és kisugárzó szellemi tekintélyével az egész országban támogatott, kezdeményezett és megvalósított.” Szavai alapján a hivatás olyan szintű megélésre, amit Román Károly megvalósított, csak a tudós tanár képes.
Román Károly a díjátadást követően a következőképpen fogalmazott: „Zavarban vagyok, mint Ádám Anyák napján.” Megköszönte a méltató szavakat, a hozzá írt verset, az előadásokat, majd egy irodalomtörténeti előadást rögtönzött annak felidézésére, hogyan választotta és kezdte a tanári hivatást: „A Vasvári Pál Gimnáziumban egy nagyszerű tantestületbe kerültem, ahol olyan osztályok voltak, amelynek diákjai ösztönzően hajtottak az irodalom minél részletesebb átadását illetően.” – mondta Román Károly arra emlékezve, hogy az erdélyi emlékiratírók mély lelkiségéről vagy Berzsenyi verseiről hogyan kezdtek töprengeni diákjaival az órák után – a sok száz példából egyet-egyet kiragadva.
Román Károly egyszerű falusi családban nőtt fel a nyírségi Gáván; az olvasás szeretete gyermekkorától kíséri. Először mégis matematika szakra készült, de az egyetemen végül történelem-magyar szakos diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, az ELTE Bölcsészkarának hallgatójaként szerepet vállalt az ’56-os forradalom eseményeiben. 1959-ben, egyetemi tanulmányai befejezése után Székesfehérváron kapott állást. Hamarosan bekapcsolódott a város kulturális életébe: tanári munkája mellett irodalmi programokat szervezett, előadásokat tartott, műsorokat, könyveket szerkesztett, tanulmányokat publikált. Kezdetben a TIThez (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) hívták irodalmi előadásokat tartani. A Vasvári Pál Gimnáziumban 1964-ben kezdett el tanítani, s több mint harminc évig nevelte a diákokat az irodalom, a történelem szeretetére. Nagy szerepe volt a Kodolányi János Főiskola megalapításában is, a humán főiskola terve tőle származik. Tanári, közéleti, kulturális munkásságáért számos kitüntetést kapott. 2000-ben Székesfehérvár díszpolgárává választották. 2014-ben a Tallózás az irodalomban című könyvében a folyóiratokból kigyűjtött tanulmányainak egy része és néhány előadása jelent meg.
