-
A Háry János koncertszerű előadásával zárult az augusztus 20-i nemzeti ünnep
A Háry János című Kodály Zoltán-daljáték koncertszerű előadásával zárultak az államalapítás ünnepének tiszteletére rendezett programok Székesfehérváron. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, a közreműködő neves előadóművészek és városi kórusok tagjaiból álló összkar nagyszabású közös produkcióját telt házas közönség kísérte figyelemmel augusztus huszadikának estéjén a Zichy-színpadon.
2026.08.21. -
Kenyéráldás Szent István ünnepén
Augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepén Spányi Antal megyés püspök Szent István tiszteletére celebrált ünnepi szentmisét a Szent Korona hiteles másolata és első uralkodónk fejereklyéjének jelenlétében a székesegyházban. A püspök a ceremónia végén megáldotta az új kenyeret, az élet szimbólumát, majd átadta azt dr. Cser-Palkovics András polgármesternek, rajta keresztül pedig minden székesfehérvárinak.
2026.08.20. -
Kenyérszentelés Kisfaludon
A kenyér az élet, a munka és az összetartozás jelképeként került a középpontba a kisfaludi ünnepségen. Szent István napján a közösség együtt emlékezett az államalapítóra, miközben az új kenyér megáldásával a hagyományok előtt is tisztelegtek.
2026.08.21. -
Kodály Zoltán: Háry János
Nemzeti ünnepünkön a Zichy liget nagyszínpadán mutatták be Kodály Zoltán: Háry János daljátékát. Az örökbecsű mű Szikora János rendezésében, koncertszerű előadásában, a szimfonikus zenekar közreműködésével került színre.
2026.08.21.
Tisztelgés Kudor Ferenc életműve előtt
Kudor Ferenc emlékét idézte meg a Szabadművelődés Háza. A fájdalmasan korán elhunyt fafaragó és szobrászművész, Bánffyhunyad szülötte, a kalotaszegi népi motívumok hivatott őrzője munkáiból összeállított kiállításon családja, barátai, egykori alkotótársai tisztelték meg életművét.
2016.02.19. 07:35 |
Kudor Ferenc emlékét idézte meg a Szabadművelődés Háza. A fájdalmasan korán elhunyt fafaragó és szobrászművész, Bánffyhunyad szülötte, a kalotaszegi népi motívumok hivatott őrzője munkáiból összeállított kiállításon családja, barátai, egykori alkotótársai tisztelték meg életművét.
fotó: Pati-Nagy BenceEmlékeztünk az egykori kolozsvári diákra, aki az ősi mintákat nemcsak tanulta és tanította, hanem őrizte is. Altorjay András művészetpártolóként és emberként is sokat kapott Kudor Feritől: "Az ő igazi színtere Kalotaszeg volt. Amit otthon megismert, magába szívott, azt hozta magával, azt véste bele faragványaiba. Kreatív ember volt, aki bármihez nyúlt, azt művészi felelősséggel tette.”
Kovács György, a fehérvári népművelés doyenje számára „Öcsi” egyszerre volt barát és mester, aki az erdélyi fafaragás tanítójaként sokat tett az ősi művészet megismertetéséért: „Annak idején, amikor elkezdtem faragni, nagyon sokat segített nekem. Számtalan titkot megosztott velem a faragásról, a kályhacsempe-készítésről. Minden egyes óra, amit együtt töltöttünk, meghatározó emlék!”
Kiss Dorottya, a Szabadművelődés Háza igazgatója sokat tett azért, hogy méltó módon emlékezzünk Kudor Ferire: „Nagyon sok emlék köt hozzá. A férjemmel gyakran jártunk hozzájuk Bánffyhunyadra. Még éltek a szülei, s a testvéreivel együtt jó barátra leltünk bennük, majd később Fehérváron is mindennaposak voltak a találkozásaink.”
Pati-Nagy Bence fotóriporterként és barátként is közel került az erdélyi történések megéléséhez, adatközlőként pedig hozzájárult ahhoz, hogy itt Székesfehérváron is megismerjék Öcsi munkáit: "Nekem csak jó emlékeim vannak róla. Nagyon szerettem mint szobrászművészt, s mint barátot is. Rengeteget segített, hogy erdélyi útjaimon minél jobban megismerhessem szülőföldjének legszebb helyeit.”
Alkotótársként, testi-lelki jó barátként Horváth Janó a kezdetektől végigkísérte a műtermek kettős magányában Feri műveinek születését. Ismerte minden rezdülését: "Amikor Feri idekerült, láttam rajta, hogy eléggé tájékozatlan az itteni dolgokban, így jószerivel minden szabadidőnket együtt töltöttük, segítettem neki. Nagyon hiányzik.”
Kudor Ferenc tanú volt, aki megalkuvás nélkül hirdette a népi kultúra tiszteletének fontosságát. Tanú volt, miközben Európa-szerte fogalmazott meg szobraival új elképzeléseket és utakat, kőből, fából, jégből. Befogadta a hűvös észak, a visszafogott nyugat, a szikrázó dél, de ő mindig hazatért hozzánk, mert otthonra vágyott, mert otthont teremtett szeretteinek és önmagának, mert várták, vártuk haza. Példája volt annak, miként lehet felülemelkedni a bántásokon, lerombolni a kisszerű gátakat. Emlékét őrzik a kimunkált mozdulatok, a keze nyomán megszentelt megannyi tárgy.