„Tanárként, alkotóként teljes életet éltem” – In memoriam Szakál Antal

Szakál Antal képzőművész és tanár 1933-ban született Cservenkán, Nyugat-Bácskában egy kis tanyán. Családjával 1944-ben telepítették be Magyarországra. Életük a Somogy-Tolnai dombság lankái között szelíden megbúvó somogyi falucskában, Szorosadon folytatódott. Az erdőkkel és rétekkel gazdagon tarkított vidéken töltött gyermekévek meghatározóak voltak művészi pályáján. A dunántúli állomást követően Kalocsára került. Iskolái elvégzése után Budapesten vállalt munkát. A művészetek iránti vonzalom egyre erősödött. Az Operaházban díszletfestőként dolgozó tehetséges fiatalembert beiskolázták a Képzőművészeti Főiskolára, amelyet azonban egy év után – nehéz anyagi körülményei miatt – abba kellett hagynia.

Főiskolai diplomáját Pécsett szerezte meg földrajz-rajz szakon, mellette párhuzamosan később elvégezte a testnevelés szakot is. Frissdiplomásként került a dégi Festetics-kastélyban működő Hunyadi János Nevelőotthonba, ahol nyolc éven át tanította, nevelte a magára maradt, elhagyatott sorsú gyerekeket és Görögországból elhurcolt fiúkat.

Fiatalon került fel Székesfehérvárra, ahol először a Járási Sportbizottságban töltött be fontos szerepet, majd több évtizeden keresztül tanította a tanította a diákokat a művészet és a mozgás szeretetére.

Nyugdíjba vonulását követően tevékenyen részt vett a város életében. Alkotótáborokat szervezett és vezetett több évtizeden át. Vezetője volt a Szent György Társaságnak, amelynek művészei munkájukkal rendszeresen segítették a rászoruló gyermekintézményeket. Jókedvet, derűt sugárzó alkotásai a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház falait díszítve enyhítenek a betegek fájdalmán. A művésztanárt több művészgeneráció vallja mesterének.

Festészet mellett művelte a képzőművészet többi ágát is, mint például a kisplasztika és a dombormű-készítés. Székesfehérvár utcáin, intézményeiben járva azon alkotásaival is találkozhatunk, amelyekkel a nagy elődöknek állított emléket. Nevéhez kötődik Cseh István, Frim Jakab, Wass Albert és többek között Sobor Antal emléktáblája is. Munkásságát Székesfehérvár 2008-ban „Székesfehérvárért”, 2013-ban „Pro civitate” díjjal ismerte el.

„Hintsd el a szeretet magját és boldogságot fogsz aratni!” – vallotta Szakál Antal, aki 60 éves pedagógusi pályafutása alkalmából adott interjújában így foglalta össze a maga mögött hagyott évtizedeket:

„Tanárként, alkotóként teljes életet éltem.” Az életművével, a közösségért tett cselekedeteivel példát mutató Tanár úr, Tóni bácsi emléke az alkotásaiban, a tanítványai és a művészetkedvelők szívében és a székesfehérváriak közös emlékezetében él tovább.