-
Katonák 2200 évvel ezelőttről
Újabb nagyszabású kiállítás valósul meg a Szent István Király Múzeumban. Az Agyagkatonák – Az első kínai császár halhatatlan őrei című nemzetközi tárlat csütörtökön délelőtt nyílt meg a Gorsium Régészeti Parkban, ahol ötven darab agyagkatonával, két cseréplóval és egy izgalmas történelmi korral találkozhat a közönség.
2024.04.25. -
Péntektől kórusfesztivál
Ünnepélyes megnyitóval, a Városház teret betöltő közös énekléssel kezdődik a hagyományokhoz hűen az Alba Regia Gyermek- és Ifjúsági Kórusfesztivál április 26-án, pénteken. A háromnapos találkozónak a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház ad otthont. A résztvevő kilenc kórus április 27-én, szombaton fesztiválhangverseny keretében lép színpadra, majd 18.30 órától a Szent Imre-templomban énekel.
2024.04.25. -
Az ókori kínaiak Gorsiumba érkeztek
Az ókori Kínába csöppenhetünk a Gorsium Régészeti Parkban. Ötven agyagkatona és két agyagló érkezett Tácra, megnyílt "Az első kínai császár halhatatlan őrei" című nemzetközi tárlat.
2024.04.25. -
Áttáncolt 15 év
Tizenötödik jubileumát ünnepli idén a MegaDance Táncstúdió. A születésnap alkalmából különleges gálaműsorral készülnek a szervezők, június 3-án.
2024.04.25.
Születésének és halálának évfordulóján Gyóni Géza katonaköltőre emlékeztek
Gyóni Géza, magyar evangélikus teológus hallgató, költő és újságíró 1884. június 25-én született. Alkotói korszaka az 1910-es évek körül kezdődött és egészen a haláláig folytatódott.
A költő napra pontosan 33. születésnapján, 1917. június 25-én hunyt el a szibériai Krasznojarszkban.
Küzdelmes életútjáról és a Nagy Háborúban vállalt lélekmentő szolgálatáról szobránál, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház Díszudvarán emlékeztek meg pénteken.
„Lényegében akkor értettem meg, hogy mi is volt a Nagy Háború, amikor bejártam a csatatereket. Az összes olasz csatateret, eljutottam Lengyelországba. Przemysl-nél, ahol Gyóni Géza harcolt, - a bátyjával Mihállyal együtt – hadifogságba esett és társaival együtt több hónapig tartó gyalogmenetben tette meg az utat a szibériai Krasznojarszkba és ott is halt meg.
Érdekes párhuzamra jöttem rá: Gyóni Géza és Radnóti Miklós tragédiája egyaránt a lírája. Gyóni Gézának a hadifogságban, Radnótinak a Bor-i táborban született meg az a fajta lírája, amely áttörte az érdektelenséget.
Az utókor érdektelenségét is áttörték.” - mondta emlékező beszédében Benda Iván fotóművész.
A kezdetben a háború költőjeként aposztrofált Gyóni Géza élete végére eljutott annak teljes tagadásáig s a béke katonája lett.
Temetéséről Z. Szalai Sándor a következőket írta az 1967-ben megjelent „Csak egy éjszakára” című Gyóni-emlékkötet életrajzi tájékoztatójában: „Tízezres tömeg kísérte utolsó útján; ezúttal a tábor őrei is fegyver nélkül vonultak ki. A sokféle nemzetségből jött népek végtisztelete pedig jelképpé nőtt: a hányatott költősors jóvátételéül is.”
Gyóni Géza: Csak egy éjszakára..
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.