-
Fehérváriak a Niagaránál
Kanadában vendégszerepelt a Szabad Színház. A társulat A három Erdődi című darabbal idézte meg 1956-ot a kint élő magyar közösségeknek az idei, 70. évforduló apropóján. November 4-én már az Igézőben látható újra az előadás.
2026.10.30. -
Szentmise Mindenszentek napján
November 1-jén, Mindenszentek napján 19 órakor szentmisét tartanak Székesfehérváron a székesegyházban minden szent tiszteletére, azokéra is, akiket külön emléknappal nem ünnepel az egyház. Halottak Napja előestéjén megemlékeznek minden elhunytról is, és a szentmise után az altemplomban imádkoznak.
2026.10.30. -
Metszéspont
Befejeződött a Kondor Kör jubileumi programsorozata. Az utolsó találkozón a Szent István Király Múzeum Csók István Képtárában kézműves foglakozások várták az érdeklődőket.
2026.10.30. -
Simon József a Tarsolyban
Folytatódott a Tarsoly Ifjúságért Egyesület Közéleti Klubja. Az est vendége Simon József, a Köfém Művelődési Ház igazgatója volt.
2026.10.30.
Szőnyeggé szőtt álom - megnyílt Vimmer Gergely kiállítása
Vimmer Gergely szőtteseit látva kézzelfoghatóvá válik az a "teremtő fogyatékosság", amiről Pilinszky János így ír: "A művészetben a süketek hallanak, a vakok látnak, a bénák járnak, minden fogyatékosság teremtő és magasrendű erővé válhat."
A sors furcsa játéka, hogy Gergő 168-as IQ-val él sérült testbe zárva. Szőtteseit egy fehérvári panellakásban készíti egyfajta önterápiaként, közben gyakran hallgatja a Queen zenéjét. Tárlatának megnyitóján Deák Lajosné önkormányzati képviselő kiemelte, jó lenne, ha minél többen megismernék Gergő alkotásait, ezt a célt szolgálja A Szabadművelődés Házában megnyílt tárlat.
A tárlatnyitón felolvasták az alkotó gondolatait, aki arról számolt be a látogatóknak, hogy nagyon szeret Fehérváron élni, szeretne adni valamit ennek a városnak és soha nem adja fel.
"Ha sikerül, én is szeretnék adni valamit a városnak, amire büszke lehet majd mindenki. Lehet, hogy beteg vagyok és mozgássérült, de mindezt komolyan gondolom." - írta Gergő a kiállítás látogatóinak. "Szeretnék hasznos tagja lenni ennek a társadalomnak. Kiskoromban a családomon kívül senki sem játszott velem, még a kórházban sem. Sokszor csúfoltak, de legjobban az fájt, amikor kinevettek. Nem én akartam a betegséget, így alakult az életem, ami nem könnyű, de soha nem adtam fel, bármennyire is nehéz időszakot hozott a sors." - fogalmazott Vimmer Gergő.